Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
lódásából adódó értéknövekedés még inkább aláhúzza ezeknek az erdőtelepítéseknek a létjogosultságát és a társadalmi mértékkel mért gazdaságosságát. A jóléti és a szociális funkciójú erdősítések, fásítások faji összetételével, szerkezetével, térbeli elrendezésével kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdések ma már hazai viszonyainkra is jól feltártak, a megoldási lehetőségek kidolgozottak. Ezek részletezése meghaladná e mű kereteit, ezért utalunk a hazai szakirodalomra (Héder— Mészöly, 1969 \ Demszky, 1973). A mezőgazdasági művelésből kikapcsolandó területek erdősítésével nagymértékben elő lehet segíteni a vadgazdálkodás fejlesztését. Ezt a célt a csupán foltos-ligetes erdőborítottságot eredményező telepítés is teljes mértékben kielégíti. Vagyis az általában gyengébb minőségű, de kisebb-nagyobb kiterjedésű jobb részekkel tarkított mezőgazdasági területeken is vadgazdálkodási rendeltetésű fásítások teljes értékkel létesíthetők. Sőt, az sem hátrány, ha a fák várhatóan csak alacsony vagy bokorszerű növésűek lesznek, vagy akár maga a telepítés is csak cserjékkel valósítható meg. Ezek a fásítások főleg a mezőgazdálkodás érdekeivel jól összeegyeztethető apróvadtenyésztés számára nyújtják a szükséges búvó- és költőhelyeket, de egyúttal vadtápterületként (magtermés stb.) növelik a terület vadeltartó képességét is, és ezúton mérsékelhetik a vadkárok mértékét. A mezőgazdasági művelésből kikapcsolt területek jobb részein kialakíthatók az ún. „vadföldek” (vadtakarmányt termesztő területek) is. A vadgazdálkodási rendeltetéssel létesülő erdősítésekben—fásításokban — a konkrét termőhelyi adottságok alapulvételével — olyan fa- és cserjeféléket kell telepíteni és olyan állományszerkezetet kell kialakítani, amelyek az adott körülmények között az elérhető legnagyobb vadgazdasági értékűek. Ezért a tervezéshez figyelembe kell venni a rendelkezésre álló magyarországi kutatási eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat (Balsay—Bencze— Csontos—Danszky, 1973). A földhasználat racionalizálása során mezőgazdasági termelésből kivont területek értéktermelési meliorációjának további lehetőségét kínálják a méhlegelő-fásí- tások. Egyes kultúrnövények termesztésében a mezőgazdaság nélkülözhetetlen „termelőeszköze” a méhek megporzómunkája. A mezőgazdaság kemizálása nyomán azonban a természetes méhlegelők, különösen pedig a folyamatos virágpor- és nek- tárgyfijtés lehetőségei igen nagy mértékben visszaszorultak. Ez a kedvezőtlen helyzet ellensúlyozható a fás-cserjés méhlegelők létrehozásával, amelyek jelentős kiterjedésű gyenge termőképességű terület hasznosítási meliorációjának mind üzemi, mind népgazdasági eredmény tekintetében igen értékes eszközei. Előnyös, hogy a méhlegelő-javításnak, méhlegelő-kialakításnak, valamint a vad- gazdasági rendeltetésnek (különösen az apróvadtenyésztésnek) az igényei a gyenge termőképességű területek fásítási alakzatainak a meghatározásában, a fásítás (erdősítés) módjában, a fafaj megválasztásban jól összeegyeztethetők. A nagy virágtömeg létrehozásához terjedelmes korona, ennek kialakulásához nagy növőtér, laza, kevésbé zárt fásítási forma szükséges. De a vadtáplálékul szolgáló magvak mennyisége is mindenekelőtt a virágtömeggel van összefüggésben. A laza, ligetes erdősültség tehát nemcsak a vadgazdálkodás, hanem a méhészet fejlesztése nézőpontjából is előnyös. Annál is inkább, mivel a közbeékelődő tisztásokon felverődhetnek azok a mézelő vadnövények, amelyek a virágszegény időszakokban a méhcsaládok ellátását szinte egyedül biztosíthatják, viszont a vegyszeres gyomirtás következtében az intenzíven művelt mezőgazdasági területekről egyre inkább eltűnnek. A magyarországi kutatások eredményeképpen a méhlegelők meliorálása, fásítással való kialakításuk lehetőségeinek és módozatainak feltárása terén ma már tisztázottak azok az alapelvek és gyakorlati kívánalmak, amelyek segítéségével a racionális földhasznosítás üzemi és regionális tervezésekor, a gyenge termőképességű mezőgazdasági területek megfelelő fásítása útján a méhészet fejlesztése elősegíthető (Halmágyi— Keresztesi— Papp— Tóth, 1973; Tóth, 1975). 150
