Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
csertölgy, vénicszil, turkesztáni szil, mezei juhar, liársak, berkenyék (Sorbus Aria, S. domestica, S. Aucuparia), akác, eredeifenyő, szürkenyár, kedvezőbb esetekben ko- csánytalan tölgy, kocsányos tölgy, óriás nyár, gyertyán, a cserjék közül az említetteken kívül a bodza, a kései meggy, a cserszömörce is megtelepíthető. Iszapgödrök. A bányaművelés során keletkezett fejtési üregeket a kőzetmozgások megelőzésére iszaptömedékeléssel töltik ki. Az ehhez szükséges anyag kitermelése után ún. iszapgödrök maradnak vissza. Ezek részben vízállásos mélyedések, részben szárazak, de a felszíni vízhozzáfolyások időszakosan az utóbbiak vízellátottságát is kedvezőbbé teszik. Talajuk azonban tápanyagban szegény, nyers, élettelen, legjobb esetben is csak sekély váztalaj. Befásításuk közvetlenül az iszapolás (az anyagkitermelés) befejezése után a legeredményesebb. A felszíni rétegek ekkor még többnyire nedvesek, levegőzöttek. A fásítást a peremrészek némileg kedvezőbb talaján kezdjük. Ide kocsánytalan tölgy, csertölgy, erdeifenyő, szürkenyár, akác, hársak, korai juhar, vadkörte, eredeifenyő, feketefenyő, molyhostölgy, virágos kőris, nyír, feketenyár (Populus nigra), a vizesebb részeken, illetve a vízállások körül rezgőnyár, éger (Alnus glutinosa, A. incana) és füzek (Salix alba, S. purpurea, S. caprea, S. cinerea) telepítése indokolt. Külszíni fejtés. A külszíni fejtés után visszamaradó nagy üregek, teknőszerű mélyedések több-kevesebb részét víz tölti ki, mesterséges tó keletkezik. A parti szegélyen mód van a fejtés megkezdése előtt elhordott fedőrétegek, illetve az elkülönítetten tárolt termőtalaj visszatérítésével a vízből állandóan kiemelkedő, kellő termőképességű peremterület kialakítására. Mivel e mesterséges tavak többnyire kirándulóhellyé válnak, itt a fásítás célja már nem egyszerűen csak a növénytakaró újrateremtése, hanem esztétikai igények kielégítése is. Ha az eredeti termőtalaj visszatérítésével nem sikerül kedvezőbb termőhelyi adottságokat teremteni, a telepíthető fa- és cserjefajok, valamint a fásítási mód azonos az iszapgödrök betelepítésének a megoldásával. Ha viszont az említett kedvező adottságok kialakultak, akár nemes nyáras vagy füzes galériaerdők, akár az itt szokásos díszítő értékű fa- és cserjefajokból kialakított esztétikai fásítások, parkok, parkerdők is eredményesen telepíthetők. Felhagyott kőbányák. A törmelékkúpok, hányok nélkülözik a termőtalajt vagy csak igen kis mennyiségben tartalmazzák. Ezeken a tájhonos pionírfák és -cserjék magját humuszos, középkötött, nyirkos talajjal megtöltött papírzsákokba vetik és ráhelyezik vagy — megközelíthetetlen helyeken — rádobják a felszínre. A lehetőségek természetesen nagymértékben függnek a kőzet minőségétől és mállottságának fokától is. Minél mállottabb, földesebb a meddőhányó, annál kedvezőbbek az esélyek a zárt, fás jellegű növénytakaró kialakítására. A kőfejtési fal alatt levő bányaudvarnak a nedvesebb, vízgyűjtő mélyedései, valamint a finom törmelékkel borított részek telepíthetők be eredményesen, elsősorban tájhonos fajokkal, továbbá erdei- és feketefenyővel. Földráhordással az eredményesség itt is javítható, de itt is előnyös a már említett papírzsákos magvetéses módszer. A bányafal feletti területen álló fákról, cserjékről és lágyszárúakból általában bőséges mennyiségű mag hullik a területre. A meredek sziklafal nem fásítható. A bányarendészeti előírások viszont 30 m- ben szabják meg a fejtési lépcsők maximális magasságát. Ennek betartása esetén teraszok képződnek, amelyeket — a bányaudvarokhoz hasonlóan — fásíthatunk. Felhagyott kavicsbányák. Durva anyagú felszínük általában csak termőtalaj ráterí- tése után fásítható be. Az adottságokat rendszerint az is rontja, hogy a felhagyott szinten a kavicsfelszín többé-kevésbé cementálódott, esetleg szélsőségesen száraz is, tápanyagokban pedig rendkívül szegény. Homokbányák. Az üzemen kívül helyezett homokbányák szintén nélkülözik a humuszos termőréteget, tápanyagokban szegények. Fatenyészeti értéküket a talajvíz elérhetősége szabja meg. Ettől függően feketefenyő, erdeifenyő, akác, szürkenyár, ezüstfa ültetése jöhet számításba, kivételesen kedvező esetekben óriás nyár is. 143
