Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
a gyökérzáródás. A következmény az erdő hézagos, ligetes alakulása, amelyet semmilyen kezelési móddal, a hézagok esetleges újraültetésével sem tudunk megszüntetni (1. kép). A záródás hiánya ellenére ezek az erdők is megfelelnek talajjavító rendeltetésüknek, hiszen itt is érvényesül a gyökérzetnek a talaj szerkezetet fellazító hatása, keletkezik avar, itt is sajátos mikroklíma alakul ki. Igaz, a talaj teljes beárnyékolt- ságának a hiányában kétségtelenül mind az avar, mind a mikroklíma hatékonysága kisebb, mint a zárt erdőkben. Ezekben a ligetes erdőkben kisebb-nagyobb gyepes felületek alakulnak ki, amelyek látszólag jó legeltetési lehetőségeket kínálnak. Viszont éppen az amúgy is fokozottan kedvezőtlen természeti adottságok miatt a ligetes erdőkben a legeltetést tiltani kell. Talaj-előkészítés. A talajjavító fásítások céljára kijelölt területek törvényszerűen kedvezőtlen termőhelyi adottságai miatt az erdőtelepítéshez különös gondossággal kell a talajt előkészíteni. Általában csak az egész területre kiterjedő, ún. teljes talaj-előkészítés vezet célra. Amennyit engedünk ebből a követelményből, annyival csökken a fásítás eredményessége. Nem szabad sohasem szem elől téveszteni, hogy a szóban forgó területek túlnyomó része szélsőségesen rossz vízgazdálkodású. Tehát minden eszközzel a talaj vízgazdálkodását, a belé ültetett csemeték vízellátottságát kell javítani. A talaj-előkészítés során a művelés okszerű, illetve lehetséges mélységét az egyébként is kötelezően előírt előzetes talajvizsgálat megállapításainak a figyelembevételével szükséges meghatározni. Az esetleges talajhibás alsóbb rétegeket nem szabad a felszínre hozni, mert ezzel az igen érzékeny csemetéknek éppen az indulását hátráltatjuk vagy tehetjük lehetetlenné. Különösképpen nem előnyös a mélyebben elhelyezkedő sós rétegek, valamint az erdőtalajok B-szintjének felszínre hozása, mert rendkívüli mértékben lerontják a feltalaj szerkezetét, vízbefogadó képességét és szellőzöttségét, a káros kémiai hatásokról nem is beszélve. Az ilyen talajokon a 30— 40 cm mély szántás és a minél mélyebbre hatoló, forgatás nélküli lazítás a kívánatos. A műveletek lazító hatása 4— 5 év alatt kétségtelenül megszűnik, addigra azonban a facsemeték megfelelő gyökérzetet fejleszthettek, a talajt betakarják, és a már említett kedvező, javító szerepüket betölthetik. A mély (50— 70 cm) forgatásnak akkor van értelme, ha ezzel valamely vékonyabb talajhibás réteget elkeveréssel megszüntethetünk (pl. tőzegcsíkok, laza kotus feltalaj, vízzáró agyagréteg, kavicsréteg, mészpad, vaskőfok stb.). A köves, kavicsos talajokon viszont a mélyforgatás többnyire előnyös. A homoktalajok többségén elengedhetetlen a mélyforgatás, ha ezzel nem szüntetjük meg a lepelhomok-takaró alatt esetleg fellelhető vízfogó talpréteget (pl. iszapos talp, víztorlasztó kovárványos réteg). Túlságosan magas talajvízszintű területeken a sikeres fásítás egyedüli módja a bakhátas talaj-előkészítés, amikor is nagy, 6—8 m széles és kb. 100 cm gerincmagasságú bakhátak kialakításával tudunk csak kellő vastagságú termőréteget kialakítani a facsemeték számára. A megfelelően szellőző felszíni talajréteget ugyanis még a nagy vízigényű és víztűrő képességű nyárak és füzek sem nélkülözhetik. A lejtős területeken a szokványos talaj-előkészítési módszerek alkalmazhatósága korlátozott, sőt a 25%-ot elérő lejtés esetén, valamint szaggatott (pl. eróziós árkokkal szabdalt) terepen már egyáltalán nem is jöhetnek számításba. Ilyen területeken az ún. padkás talaj-előkészít ést végzik. Régebben a padkákat kézi munkával alakították ki. Ma mér az 5°—35° hajlásszögű lejtős területeken — ha azok vízmosásokkal nem sűrűn és mélyen szabdaltak — a Vilcsek-féle szélespadkás technológiával (Vilcsek, 1969) a padkák kialakítása, beerdősítósük és az erdősítések talajának az ápolása teljesen gépesíthető (Káldy— Szepesi, 1973) (2. kép). Az egymás fölött lépcsőzetesen kialakított, 120 cm széles padkák segítségével a felszíni vízelfolyás és az erózió csaknem teljesen megszüntethető. Az így helyben megfogott nedvesség biztosítja az erdősítés eredményességét, a gépi talajápolás lehetősége elősegíti a facsemeték mielőbbi záródását. Ennélfogva az erdőtakaró említett kedvező talajjavító hatása rövid idő múltán 130
