Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok
A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai A körülöttünk levő természet egyes alkotóelemei, mint a talaj, az éghajlat, a domborzat, az élőlények stb. nem egymástól elszigeteltek, hanem állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Elég csak a víz közismert körforgására gondolnunk annak megállapításához, hogy a természeti tényezők vizsgálatakor azok tulajdonságáról alkotott képünk csak akkor lesz valószerű és teljes, ha feltárjuk a változásokat előidéző kölcsönhatásokat. Minden változáshoz alapvetően energia szükséges, amely a folyamat során átalakul, megkötődik vagy éppen felszabadul. Minden változás a természet egységének egy egyensúlyi állapot irányába való törekvését fejezi ki, annak egy láncszeme. A természeti tényezőket alkotó egyes részelemek egymáshoz viszonyított aránya azonban más és más lehet az egyensúlyi állapoton belül is. Ez viszont már nem közömbös a természeti környezetben, annak részeseként élő ember számára. Nem mindegy, hogy a lejtőn lezúduló víz energiája erőművet hajt-e vagy talajt pusztít. A növényt táplálja-e vagy belvizet okoz. De az sem közömbös, hogy a légterünkben levő oxigén szabad-e vagy szénhez kötött, holott mindkét esetben kémiai egyensúly van. Tehát a meliorációval kapcsolatos természeti adottságokat is az ember számára kedvező körülmények szemszögéből mint dinamikai egységet kell elemeznünk. Geológiai adottságok A talajképző anyakőzet minősége A talajban összekapcsolódó élettelen és élő anyagok közül elsődlegesen az élettelenek alakulnak ki, illetve kerülnek olyan állapotba, hogy fokozatosan lehetőséget teremtenek a talajéletnek. A talajok élettelen (abiotikus) anyaga a föld szilárd kérgének mállásterméke. Az ásványi eredetű mállástermékek a felaprózódás mértéke szerint lehetnek: — durva ásványi törmelékek, 13
