Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A fiatalkorú öntéstalajokon a szántás mélysége általában 20—25 cm. Tekintettel a csekély humusztartalomra és a humuszos réteg egyenletlen vastagságára, a szántás mélységét csak fokozatosan, 2—3 cm-es réteg hozzászántásával növelhetjük, de ezzel egy időben szervestrágyázunk is. A szántott réteg alatt rendszerint tömött talajréteg következik. Ilyen esetben a forgatás nélküli mélylazítással a termékenység jelentősen növelhető. A tőzeges és a kotutalajok művelése Nagyobb, összefüggő tőzeges és kotutalajokat Szabolcs-Szatmár megyében (Ecsedi láp), a Kőrösök és a Berettyó mentén (Sárrét), a Balaton déli és nyugati részén (Kis-Balaton és Nagy-Berek), valamint a Fertő-tó környékén (Hanság) találhatunk. Szántóföldi művelés ezeknek a talajoknak csak a kisebb részén folyik, a szántóföldi művelésbe vétel előfeltétele ugyanis a vízrendezés. A talajművelést befolyásoló tulajdonságaik egyike a nagy szervesanyag-tartalom, ami a tőzegeken 30—50%, a kotutalajokban 10—20% között van. A szerves anyagban gazdag réteg vastagsága igen különböző, általában 100— 150 cm, de esetenként több méter is lehet. A nagy szervesanyag-tartalomból következik, hogy ezek a talajok rendkívül lazák; térfogatsúlyuk 0,5—0,8 kg/dm3 között van, és az 1,0 kg-ot csak ritkán éri el. Vízkapacitásuk igen nagy, általában 100% körül van, de esetenként a 200%-ot is eléri. Ebből is következik, hogy igen lassan melegszenek fel, tehát a talajmunkákat csak késő tavasszal kezdhetjük meg. A talaj műveléshez és általában a növényápolási munkákhoz csak lánctalpas vagy dupla gumikerekes traktorok használhatók, de esetenként még ezek is elsüllyednek. Jellemzi még ezeket a talajokat a rendkívüli gyomfertőzöttség, valamint a gyomok gyors növekedése, amit a művelési rendszer kialakításakor szintén figyelembe kell venni. A kotutalajok tömöttebbek, és vízkapacitásuk is kisebb, szántóföldi művelésre alkalmasabbak, mint a tőzegtalajok. Ezeknek a talajoknak a művelése sokkal egyszerűbb, mint a kötöttebb talajoké. A talaj művelés alapelvei lényegében három pontba csoportosíthatók: — vízpárologtatás, vízveszteség elősegítése, — szélvédelem, — gyomok elleni védekezés. A vízpárologtatás elősegítése elsősorban a tavaszi talajmunkák feladata. Ismeretes, hogy a fellazított talajréteg a művelést közvetlenül követő időszakban nagyobb meny- nyiségű vizet veszít, főleg akkor, ha ezt a műveletet forgatással végezzük. Éppen ezért a tőzeges talajokat tavasszal szántjuk vagy tárcsázzuk. A víztartalom csökkenése és a levegő arányának növelése a talaj felső rétegének gyorsabb fölmelegedését segíti elő. Ez pedig a vetés korábbi megkezdését és a növény gyorsabb fejlődését eredményezi. Mindkettő igen fontos, de mégis hangsúlyozni kell a növény gyorsabb fejlődését, mert ez a gyomok elleni védekezés egyik fontos biológiai módszere. A talajművelés másik fontos alapelve a szélvédelem. A kiszáradt, nagy szerves- anyag-tartalmú, laza, könnyű feltalajt a szél igen könnyen elhordja. A hótlan teleken és a tavaszi időszakban legnagyobb a szél hatása. A védekezés egyik módja, hogy ezeken a területeken ősszel nem szántunk, mivel a tömődöttebb, nedves talajon a szélhordás veszélye kisebb. A művelést az uralkodó szél irányára merőlegesen kell végezni; nemcsak a szántást, hanem az utána következő talajmunkákat is. Sima, igen nehéz hengert használjunk. Ezeken a talajokon a gyűrűs henger is nagy védelmet jelent, mert a talaj felszínét barázdában hagyja vissza. Olyan talajművelési rendszert valósítsunk meg, ami a gyomirtás hathatós eszköze. Ezért az elővetemény betakarítása, valamint a következő növény vetése közötti időben rendszeresen művelni kell a talajt. A művelés célja a gyomok kelésének elősegítése és a kikelt gyomok megsemmisítése. Erre a célra főleg a kisebb energiaigó102