Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

7. A fejlődés második szakasza

zőbb, hogy a kísérleti területeken igen részletesen lehet feltárni a hidrológiai alapjelenségek (az eső és a hóié beszivárgása, a fedőrétegben kialakuló víz és páramozgások, az elpárolgás, a hóolvadás, a felszín alatti víztartó rétegek vízforgalma stb.) fizikai folyamatait vagy a hidrológiai adatgyűjtés műszereinek, mérési eljárásainak és nyilvántartási módszereinek fejlesztéseit (Lászlóffy-Szesztay, 1966). A hidrológiai észlelőhálózat és a táj-jellemző ill. a kísérleti területek gazdasági kapcsolata világos, hiszen az észlelések számának területi és időbeni sűrítését nem kell végrehajtani, mivel a táj-jellemző és kísérleti területeken megismert fizikai és statisztikai törvény- szerűségek kiterjeszthetők, általánosíthatók.

Az első táj-jellemző és kísérleti területek — a legtöbb országban — már a rendszeres hidrológiai adatgyűjtés megkezdésének időszakában létesültek.

Magyarországon a rendszeres adatgyűjtés megkezdését követően, már 1901-ben egyszerre három (Gladna-patak, Szernye-mocsár, Ferenc-csatorna menti lecsapoló rendszer vízgyűjtőjén) táj-jellemző terület is létesült. Országos hálózat létesítésére csak az egységes vízgazdálkodás létrejötte után volt lehetőség, az 1950—78 közötti években. Ez idő alatt a különböző intézmények által működtetett állomások száma 36 volt, de megszűnések és újak létesülése következtében 1972 után 32 állomás működött. A 32 állomás közül 12-re a táj-jellemző (33. ábra), 13-ra a teljes kísérleti vízgyűjtőn (34. ábra), 7-re pedig a kísérleti vízgyűjtő kiválasztott részein (35. ábra)

33. ábra. Papp Ferenc Karszthidrológiai Tájjellemző Terület, Jósvafő

75