Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

7. A fejlődés második szakasza

és rendszeres észlelésekről is csak ez idő óta beszélhetünk. 1986. január 1-én a törzshálózat 329 pontjában folyik rendszeres észlelés. A hálózatot a vízügyi igazgatóságok üzemeltetik, úgy, hogy a vizsgálatok jelentős részét, a törzshálózati vízműkutakon a vízművek végzik (Balásházy—Liebe—Lorbe- rer—Neppel, 1986).

A magyarországi hidrológiai észlelőhálózat rendszerében fontos helyet foglal el a jégjelenségek észelésére szolgáló jégmegfigyelő hálózat. A jeges árvizek elleni sikeres védekezés egyik alapja a jégjelenségek pontos megfigyelése. A folyamatos, hálózatbani észlelés már 1876-ban elkezdődött, de a megfigyelés hosszú időn keresztül csak a vízmércék szűkebb környezetére vonatkozott. Az 1950-es években az észleléseket kiterjesztették a vízmércék közötti folyószakaszra is. Jelenleg 117 állomásról földi megfigyelő jelent, de a jégzajlás erősödésével rendszeres légi megfigyelés is történik. A hálózat további tökéletesítése érdekében folyamatban van egy 20 állomásból álló ún. klímaállomás-hálózat kialakítása, amely biztosítja a jégjelenségek előrejelzéséhez szükséges összes információt.

A hidrometeorológiai elemek közül a vízfelületek párolgásának meghatározására az országos állomáshálózat 1959-re, az evapotranszspiráció állo- /rzű'shálózat pedig 1967-re alakult ki (32. ábra).

A vízfelületek párolgását 1954-ben 26, 1966-ban pedig 38 állomáson mérték (IX. táblázat). Az állomásokon általában háromféle kád működik: a nemzetközileg elfogadott ,,A”, ill. „GGI” típus és a Magyarországon bevezetett 3 m3-es „U” típusú kád. 1986-ban a párolgásmérő állomások száma 17 (X. táblázat).

31. ábra. A Sajó térségi automatikus vízminőség-ellenőrző rendszer (SVR)

70