Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
4. Az első tudományos eredmények
között megállapították, hogy a „Körösök beömlése nagymértékben duzzasztja a Tisza vizét, 1881. év óta azonban határozott javulás mutatkozik”. ,A Maros beömlésének duzzasztó hatása szintén kimutatható több évről. Úgy látszik, hogy a Maros általában meglassítja a Tisza vizének folyását a betorkollás előtt.” (Vízrajzi Osztály, 1887). A Körösök árvizeinek a Tiszára gyakorolt hatásának kimutatása után megkezdték a Hármas-Körös gyomai szakaszán várható árvízmagasság meghatározását. A meghatározás módszere igen szellemes volt: mind a négy folyón (a Fehér-, a Fekete-, a Sebes-Körös és a Berettyó) megkeresték azt a szelvényt (szakaszt), ahonnan a vizek körülbelül egyenlő idő alatt jutnak le a gyomai szelvényhez. A négy folyón legalább három különböző magassághoz (egy kisvízi, legalább egy középvízi és egy magas vízi) tartozó vízhozamot, keresztszelvény területet és vízszínesést határoztak meg. „Ezután a folyók felső szakaszain lefolyó másodperczenkénti víztömegek összegét összehasonlítván a gyomai szakaszon ugyanazon alkalmakkor tényleg lefolyt másodperczenkénti víztömeggel: ismeretessé fog válni, hogy mind a három vízállásnál mennyivel fogyott meg a másodperczenkénti víztömeg Gyománál ” És ezután feltételezték, hogy mind a négy folyó felső szakaszáról egyidőben „rohannak le a maximális víztömegek a gyomai szakaszra, és miután ismerjük a lefolyás közben létrejövő hátramaradás arányát, ismeretessé fog válni a Gyománál legrosszabb esetben várható maximális másodperczenkénti víztömeg”. (Vízrajzi Osztály, 1887). Ezen az alapon mutatták ki, hogy egy feltételezett rendkívüli árvíz esetben csak 0,04 m biztonság van Gyománál, vagyis „csak nagy erőfeszítéssel lenne lehetséges Gyoma vidékét az elárasztástól megvédeni”. 4.2. Vízállás—vízhozam kapcsolata A vízrajzi tevékenység alapvető feladata a vízállás-vízhozam kapcsolatának meghatározása. A folyók vízjárását jellemző két paraméternek a könnyen leolvasható vízállásnak és az igen munkaigényes vízhozamnak az ismerete a vízgazdálkodás minden területén elengedhetetlen. A vízállás leolvasások pontosságának a fokozása érdekében Weisz Károly a magyar mechanikai vállalat főnöke, az 1800-as évek végén, elkészítette az „Archimedes” nevű rajzoló vízmércét (77. ábra). A szerkezet nem egyéb, mint egy érzékeny kétkarú mérleg, melynek egyik karja a vízbe lógó fémrúd, a másik az ellensúly és a mérleg írópecekkel ellátott nyelve a 0 órától forgatott dobon levő beosztott papiroson rajzol. Nazimetzky javaslatára Weisz Károly 1903-ban fekvő hengerű rajzoló mércét állított elő. A vízállások folyamatos és pontos regisztrálása mellett elsősorban az árvízjelzés érdekében elkészítették és az 1885. évi magyar országos kiállításon bemutatták a Schmidthauer-féle távjelző vízmércét, amely a Duna vízállását rajzolta föl a budapesti nagy kiállítási csarnokban elhelyezett 33
