Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg

akkor már szélnek48 nevezzük és irányt, erősséget és energiatartalmat is tulajdonítunk neki.

A szél irányának és sebességének (nagyságának) megadásával jellemezhető, tehát vektormennyiség.

A szél irányán mindig azt az irányt értjük, ahonnan fúj. Az irány meghatározásánál, megadásánál megelégszünk az égtájakhoz viszonyított egyszerű jelöléssel. A négy főirány (észak = N, kelet = E, dél = S és nyugat = W) mellett még 12 mellékirányt különböztetünk meg, amelyeket a főirányok nevének kombinációival jelölünk. A 16 szélirány megjelölésére nemcsak betűket, hanem számokat vagy fokokat is használhatunk.

A szél másik jellemzője: a sebessége49. A szél sebességét egyértelműen meghatározza a szélvektor. Annak ellenére, hogy a térben általános helyzetű, mégis majdnem mindig csak a vízszintes összetevőjével foglalkozunk. Ezért a szélvektor nagyságán, általában, a szélsebesség vízszintes összetevőjét értjük.

48 Szél (wind): a légtömegek áramlása a magasabb nyomású helyekről az alacsonyabb nyomású helyek felé.

4J Szélsebesség (wind speed): a mozgásban levő légrészecskék időegység alatt megtett útja. Sl-mértékegysége ( VMO, VMS 438-38:1983 szerint) a méter per másodperc; jele: m s_ ; betűjele (jelölése): u.

85

4-12. ábra: A légnyomás átlagai kPa-ban és a szélsebességek irányonkénti megoszlása %- ban