Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg

egyenlőnek tekinthetők. Az eltérés a telítettségi nedvességtartalom és a hozzá tartozó telítettségi páranyomás47 esetén a legnagyobb.

A telítettségi páranyomás (pe,max) értéke a (4-15) összefüggéssel számítható, csak az egyenletben e helyett E szerepel.

Magyarországon a páranyomás meghatározását az aspirációs pszichrométerrel (szellőztetett száraz-nedves hőmérőpárral) észlelt adatokból, segédtáblázatok felhasználásával, a VMS-Z50-5.-1981 előírásainak megfelelően végzik.

A páranyomás (hPa) sokévi átlagainak területi változását az egyenlő páranyomású helyeket összekötő vonalakkal, az izovaporákkal a 4-11. ábrán adjuk meg (OMSz, 1960).

A Meteorológiai Évkönyv (3. rész Éghajlati adatok) közli a páranyomás havi és évi középértékeit. Az Időjárási Havijelentés pedig a 22 éghajlati főállomásra a páranyomás havi középértékeit.

A vízkészlet-gazdálkodás elsősorban a nagy szabad vízfelületek és azok környezetében uralkodó páranyomás megismerésében érdekelt. A j-XII. táblázatban a Velencei- és a Fertő tó jellemző páranyomás-értékeit adjuk meg.

47 Telítettségi páranyomás (saturation (vapour) pressure): az adott léghőmérséklethez tartozó telítettségi nedvességtartalom (E) többletnyomása. Sl-mértékegy- sége (WMO, VMS-j38:1983 szerint) a paskal, jele: Pa; betűjele (jelölése): pe,max82

4-11. ábra: A páranyomás sokévi átlagai hPa-ban