Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
A vízháztartási számításokban vizsgálandó hidrológiai rendszerek: a Föld, az óceánok, a szárazföldek, a vízgyűjtők, egyes országok, tájegységek, folyószakaszok, tavak, tározók, felszín alatti víztartók, vízellátási területek, kísérleti parcellák, pontszerű helyek. A rendszerek egymáshoz kölcsönösen kapcsolódó elemekből (tagokból) állnak. A rendszer egyes elemeit egymással az köti össze, hogy bármelyikük kimenőjele egyidejűleg ugyanezen rendszer valamelyik elemének bemenőjele (Reinisch, 1974). A hidrológiai rendszerek elemei: a víz-, az energia- és/vagy az anyagkörforgáshoz rendelt alrendszerek fizikai, kémiai és/vagy biológiai részfolyamatai. Az egyes hidrológiai rendszereket kezelhetőségük érdekében a környezetüktől el kell határolni és azokra az elemekre kell leegyszerűsíteni, amelyek összekapcsolása az adott feladat szempontjából lényeges. A vízháztartási vizsgálatok bemenő adatai többnyire a területre hulló csapadék, a területre befolyó vízmennyiség, a lehetséges párolgás, beszivárgás, míg a kimenő adatok a területről lefolyó vízmennyiség és a tényleges párolgás. Vízfolyásszakaszok esetében a bemenet a belépési szelvény, a kimenet pedig a kilépési szelvény vízhozamidősora. A hidrológiai rendszerek működését célszerűen modellel közelítjük. A hidrológiai modellek célkitűzéseit, a megoldás lehetőségét és módszereit a 4-V. táblázatban tüntettük fel (Dyck, 1978). A hidrológiai modell működtetésénél vizsgálnunk kell az adott területen (vízgyűjtőn) lezajló valóságos hidrológiai folyamatokat és észlelési adatok formájában be kell szereznünk a megfelelő információkat. Az észlelési adatokat felhasználás előtt elemezni és szükség szerint javítani, ill. kiegészíteni kell. Ha a rendelkezésre álló adatok elégségesek arra, hogy a rendszer felépítését (struktúráját) valamilyen matematikai modellel kellő pontossággal leképezzük, akkor következhet a rendszer- szintézis, vagyis a modellalkotás, az algoritmus, a programozás és végül a tesztelés. A modellalkotásnál törekedni kell, hogy első közelítésben a modell minél egyszerűbb legyen. A feladat tökéletesebb megoldása érdekében azután a modellt javítani és a valóságos folyamatokhoz igazítani lehet, egyrészt a modellparaméterek változtatásával, másrészt magának a modellszerkezetnek a javításával, részletesebbé tételével. 4.3. A VÍZHÁZTARTÁSI MÉRLEG VIZSGÁLATÁHOZ SZÜKSÉGES METEOROLÓGIAI ELEMEK A vízháztartási mérleg térben és időben változó elemeinek vizsgálatához egy sor meteorológiai/hidrometeorológiai elem ismeretére is szükség van. Ezek közül elsősorban- a napsugárzás;- a légnedvesség;- a légnyomás és- a szél a legfontosabbak. 59
