Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
A vízháztartási mérleget általában és leggyakrabban a szárazföldnek csak egy részére (pl. egy-egy kontinensre, országra, régióra vagy vízgyűjtó're) állítjuk fel. Ha a vizsgált területen az emberi tevékenységnek érzékelhető vízkészletfogyasztó hatása van, akkor a vízháztartási mérleg a következő' alakot ölti: P = ET + R — Rh + / + Uh ± AS (mm) (4-2) ahol: Ufr - az adott időszak alatt egységnyi területen a vízfelhasználás vízoszlopmagasságban kifejezve (mm). A szárazföld egyes nagyobb területeire, a kontinensekre jellemző' vízháztartási mérlegadatokat a f-III. táblázatban adjuk meg. f-III. táblázat Kontinensek vízháztartási mérlege Terület Csapadék Párolgás Lefolyás Sokévi lefo- lyási tényező &m,aa neve nagysága P ET R 103 km2 mm ■ Európa 9 677 600 360 240 0,40 Ázsia 42 275 610 390 220 0,36 Eszak-Amerika 20 443 670 400 270 0,40 Dél-Amerika 17 976 1 350 860 490 0,37 Afrika 29 813 670 510 160 0,24 Ausztrália 7 967 470 410 60 0,13 Duna-medence 817 816 537 264 0,32 Magyarország 93 620 530 90 0,15 Magyarországra vonatkozóan a vízháztartási mérleg egyes tagjainak sokévi átlagértékeit a f-III. táblázatban tüntettük fel. A Duna és a Tisza magyarországi és Magyarországgal közvetlenül határos szakaszok nagyobb vízgyűjtó'inek határait és a fó'bb mellékfolyók beömlése szerinti továbbosztását (részvízgyűjtó't) a f-1. ábrán adjuk meg. Az ország egyes vízgyűjtő területeire készített vízháztartási mérleg tagjainak átlagértékei az országos átlagtól jelentősen eltérnek. Példaként a magyarországi három nagy természetes tó: a Balaton, a Fertő és a Velencei-tó vízgyűjtőjére készített vízháztartási mérleg eredményét mutatjuk be (f-IV. táblázat). A Balaton vízgyűjtőjére havi és évi vízháztartási mérlegek 1921-tó'l folyamatosan készülnek, 1971-től a (4-2) egyenlet alkalmazásával (Baranyi, 1982). A Balatonra vonatkozó adatok összevetéséből kitűnik (\-IV. táblázat), hogy valamennyi vízháztartási tényező utolsó tíz év átlaga kevesebb, mint az előző ötven év átlaga. Az adatok, különösen az 1960-as évek óta, amikor a vízelhasználás nemcsak a tóból, hanem a vízgyűjtőn is megnőtt, már nem a szó igazi értelmében vett természetes állapotokat tükrözik. A (4-2) 52
