Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
válik, a rossz talajművelés, valamint az árterületek megszüntetése, erdők kiirtása, a gyors vízlevezetést célzó intézkedések csökkentik a terület vízvisszatartó képességét, meggyorsítják a lefolyást. Az ésszerű talajművelés, melioráció, erdők telepítése, vízhasznosítási és árvízi tározók építése viszont növeli a terület tározóképességét és mérsékli a káros vízhozam-ingadozásokat. A vízhasználatok is egyre inkább éreztetik hatásukat. Különösen az öntözés növeli a párolgást és csökkenti a lefolyást. A hidrológiának tehát az is feladata, hogy feltárja a víz természetes földi eloszlásának a földrajzi környezettel való kölcsönhatásait (Yevjevich-Starosolszky, 1997). Pl. meghatározza a „tiszta víz” fogalmát, vagy a vízszennyezettség különböző fokozatait, és értékelje ezek szerepét a vízháztartás módosulásában. 4. A VÍZHÁZTARTÁSI MÉRLEG A hidrológia elsődleges feladata tehát, hogy a hidrológiai körforgalom ismeretében egy adott terület térben és időben, mennyiségben és minőségben változó vízkészletét a vízháztartási (hidrológiai) mérleg alkalmazásával meghatározza. A vízháztartási mérleg megoldása azonban nem egyszerű és könnyű feladat. A mérleg bármelyik eleme egy rendkívül összetett és bonyolult folyamat szimbóluma. Válasszuk ki például a párolgást. Nyilvánvaló, hogy értéke térben és időben jelentősen változik. A talaj és a vízfelület párolgását, a növények párologtató képességét, hogy csak a leglényegesebb formákat említsük, kell ismerni a vízháztartási mérleg e tagjának meghatározásához. Nyilvánvaló az is, hogy más a párolgás mértéke a nyári, ill. a téli időszakban, vagy az alacsonyabban, ill. a magasabban fekvő' területeken, nappal és éjszaka. Vagyis a párolgás folyamata, de a többi hidrológiai elem is, a részletes vizsgálatok során tovább tagozódik. A vízháztartási mérleg megoldásánál elsődleges a vizsgált időszak (időegység) és terület kijelölése. A vízháztartási mérleg leggyakrabban alkalmazott időegysége az év, ritkább a fél év vagy a hónap. A naptári év mellett történtek próbálkozások az ún. hidrológiai év bevezetésével. Kezdő napjául az ősznek azt a napját választották, melynek átlagos hőmérséklete megegyezik a sokéves átlagos hőmérséklettel. A hidrológiai év ősz végi kezdetét az átlagos hőmérsékleti helyzeten túlmenően még a víz földi körforgalma szárazföldi szakaszának további jellegzetes változásai is indokolják. Például az ősz vége felé a legalacsonyabbak a folyók, a talajvizek szintjei is; vagy a kezdődő téli évszak víztározódása merőben elüt a nyári időszak vízfogyasztó jellegétől. A hidrológiai év a gyakorlatban mégsem terjedt el. Fő oka, hogy az átlagos hőmérséklet országonként más és más időpontban egyezik meg a sokéves átlagos hőmérséklettel, és ez lehetetlenné tenné az adatok (pl. éves átlagok) összehasonlítását. Sajátos kérdések vizsgálatánál mind a hidrológiai, mind a naptári évtől eltérő, célszerűen választott időszakokkal is találkozhatunk. Pl. a hidrológiai elemek mennyiségi eltéréseit jellemző nyári (V. l.-X. 31.) és téli (XI. l.-IV. 30.) félév, vagy a mezőgazdaságban kiemelt szerepet játszó tény észidő szak (IV. l.-IX. 30.). 49
