Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 2. A hidrológiai eljárások
Az adatsorok pótlásának másik korlátja: a kiegészítés mértéke. A WMO (1974) ajánlása szerint az észlelési adatsor 5-10%-ot meghaladó mértékű kiegészítése csak ritkán indokolt. Az adatsorok kiegészítésének, meghosszabbításának harmadik korlátja, hogy milyen hosszú időszakra vonatkoztatott adatokat kívánunk pótolni. Az évi átlagokat sokkal megbízhatóbban kaphatjuk meg, mint a haviakat. A legnagyobb hibát akkor követhetjük el, ha a napi átlagokat kívánjuk pótolni. Magyarországon az adatok pótlására, az ismert módszerek közül, a legegyszerűbbet és talán a legelterjedtebbet, az ún. állomáskapcsolati vonal módszerét alkalmazzák. Ez a módszer felel meg leginkább a hiányzó adatok (évi, esetleg havi összegek) pótlására, becslésére (Szesztay, 1954), és a WMO (1974) ajánlott módszerei között is szerepel. A módszer egyszerű, hiszen a teljes adatsorú (A), ill. az adathiányos (B) állomás az azonos évek adatpárjait derékszögű koordináta-rendszerben felrakva az állomáskapcsolati vonal (2-3. ábra) megszerkeszthető' vagy számítógépi programmal számítható. Az 2-IV. táblázatban példaként egy teljes adatsorú (A) és egy adathiányos (B) csapa- dékméró' állomás évi csapadékösszegeit (Pj4, ill. Pa) tüntettük fel. A megadott értékek alapján számított állomáskapcsolati vonal a Pa = 0,802 Pa + 108 (mm) (2-1) egyenlettel írható le, melyet a 2-3. ábrán is feltüntettünk. A korrelációs tényező' r = 0,877- re adódott, vagyis a (2-1) egyenlettel a hiányzó adatok pótlása megengedett. 2-3. ábra: Az állomáskapcsolati vonal Példánkban a (B) állomás 1923-42 közötti idő 7 különböző év „hiányzó” adatait számítottuk. Valóságban ezek az adatok rendelkezésünkre álltak (a 2-IV. táblázatban zárójelben, a 2-3. ábrán pedig üres körökkel tüntettük fel), így a számítással kapott értékeket a módszer megbízhatóságának vizsgálatára is felhasználhatjuk. Érdemes megfigyelni, hogy 33
