Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 10. A beszivárgás
felhasználás szempontjából legjelentó'sebb része a hévíz (10-18. ábra). A hazai karsztos hévíztárolók két fó' típusát különböztethetjük meg:- a felszíni kibúvásokkal összefüggőket; és- a vízzáró képződményekkel elszigetelt, zárt tárolórendszereket. A felszíni kibúvókkal összefüggő karsztos hévíztárolók utánpótlódó vízkészletüket - sok esetben - a hideg karsztvíztárolón keresztül kapják. Zártnak tekinthető magyarországi karsztos hévíztárolóknak nincs utánpótlódása. A történelmileg ismert hévízforrások, amelyeket már a rómaiak is hasznosítottak, s amelyek mellett főleg a török hódoltság ideje alatt számos gyógyfürdő épült ki, karszt- hegységeink peremén fakadtak (Hévíz, Buda, Eger). A kutatások kimutatták, hogy az itt fakadó melegvizek tulajdonképpen a karszthegységek esetleg távolabbi fedetlen mészkő és dolomit kibúvásainak területén beszivárgó csapadékvízből kapják utánpótlásukat, majd többezer éves tartózkodás és nagy mélységig történő leáramlás után a kőzetekből kioldott ásványi anyagokkal gazdagodva a felszínre törnek. Az első mesterséges hévízfeltárások is ezekhez az előfordulásokhoz kapcsolódtak (1866: Harkány, 1867: Budapest, Margitsziget, 1868-78: Városliget). Az egyre nagyobb mélységű fúrásokkal tulajdonképpen azt a meleg karsztvizet tárták fel, amely a hegységek peremén, a vízzáró fedőrétegek alatti repedezett karsztos kőzettömegben mozog a hévforrások felé. A főképpen triász, alárendelten kréta, mészkő és a dolomit kőzettömegek (egyes helyeken az ezekhez hid- raulikailag különböző mértékben kapcsolódó eocén, oligocén mészkövek, mészmárgák) a vízzáró medenceüledékek alatt távolabb és nagyobb mélységben is megtalálhatók (10-18. ábra). Az idők folyamán a mélyfúrásos feltárások egyre jobban eltávolodtak a klasszikus hévforrás-körzetektől, s egyre mélyebb fúrásokkal, a karsztos hegyvidékektől egyre távolabb csapolták meg a rétegeket (pl. Komárom, Túra, Mezőkövesd). Ezek a tárolórészek hidraulikailag még kapcsolatban állnak a hidegvíztároló karsztterületekkel, de egyes előfordulások esetében ez a kapcsolat már minimális vagy teljesen hiányzik (pl.: Igái, Zalakaros, Bük). A magyarországi karsztos hévíztárolók - egységesen 250 m kőzetvastagsággal és 0,61%-os gravitációs hézagtérfogattal számolva - hévízkészlete kereken 50 hr?-re becsülhető. A karsztos hévíztárolókat megcsapoló hévízkutak napi vízhozama (1980) mintegy 35 000 m3 d—1 volt (OVH, 1984). Magyarországi hévízkutak adatai az országos hévízkútkataszteri adattárban (VITUKI) találhatóak. Magyarország hévízkútjai című kiadvány (VITUKI 1965) összefoglalja a hé- vízkutakra, hévíztárolókra és a magyarországi hévizekre vonatkozó ismereteket. A hévízkutak 1996. január 1-jei állapotnak megfelelő jellemző adatait a 10-X. táblázatban tüntettük fel (Liebe, 1998). A hévízgazdálkodás területén a MI-10-16T.1988 (Hévizek komplex hasznosítása) irányelveit kell figyelembe venni. Magyarországi felszín alatti vízkészletekre vonatkozó jellemző adatokat - az 1980. évi mértékadó feltételeknek megfelelően - a 10-XI. táblázatban adtuk meg. 281
