Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 10. A beszivárgás

10-VII. táblázat

A források osztályozása

Keilchack (1935)

Léczfalvy (1963)

Juhász (1976)

szerint

1. Leszálló forrás

1. Talajvízforrás

1. Leszálló forrás

1.1 Vízv. réteg leszűkülése

1.1 Duzzasztott

1.1 Nyílt tükrű

1.2 Vízv. réteg megszűnése

1.2 Depressziós

1.1.1 Gleccser

1.3 Rétegforrás

1.3 Tározós-depressziós

1.1.2 Porózus kőzet

1.4 Túlfolyó forrás

1.1.2.1 Törmelék

1.5 Felduzzasztott

1.1.2.2 Talajvíz

1.6 Karszt (hasadék) -forrás

1.1.3 Hasadékos kőzet

1.7 Vető-forrás

1.2 Nyomás alatti

2. Felszálló forrás

2. Gravitációs

1.2.1 Rétegforrás

2.1 Hidrosztatikus nyomás

2.1 Leszálló

1.2.2 Hasadékos kőzet

2.1.1 Rétegforrás

2.2 Átbukó

2. A tbukó forrás

2.1.2 Repedés

2.3 Felszálló

2.1 Egyszerű

2.2 Gáz felhajtó ereje

2.4 Duzzasztott

2.2 Duzzasztott

2.2.1 Vízgőz

3. Gázos

3. Felszálló

2.2.2 Szén-dioxid

4■ Vegyes

3.1 Hidrosztatikus

2.2.3 Szénhidrogén, metán

5. Mesterséges

3.2 Gáz felhajtóereje

A források hozamának mérése kisebb vízhozamok esetén köbözéssel, nagyobb vízhozamoknál méró'bukóval történik.

Magyarországon az első karsztvízszint megfigyelésére (mérésére) 1924-ben került sor, de a karsztvízészlelő hálózat telepítése csak 1952-ben kezdődött (2-III. táblázat), egyrészt a Dunántúli-középhegység igen erősen igénybe vett, másrészt a Bükk hegység még emberi beavatkozással kevésbé háborgatott karsztvízfelszínének és -változásának megfigyelésére. Ez a hálózat 1977-ben mintegy 300 db karsztvízészlelő kútból állt.

A Dunántúli-középhegység karsztosodott tömege - beleértve a Balaton-felvidék egy részét is - az a terület, ahol a karsztvíz lényegében egy összefüggő járatrendszert alkot. Ezzel szemben a mecseki, bükki karsztokon sok az önálló, független rendszer. A Dunántúliközéphegység karsztvízszint-megfigyelése, tekintettel a bányászat hatására, az 1950-90 közötti időszakban kiemelt fontosságot kapott. E területen a nagyhozamú források, forráscsoportok (Hévíz, Budapest) közelében 3-5 km-es, a köztes területeken 6-10 km-es pontsűrűségű, összesen 82 kúttal, átfogó regionális megfigyelőhálózat létesült (

Bäcker- Müller, 1969). A hálózat karsztvízszint- és vízhozamadataiból megismerhetjük a karsztos hegység hidrológiáját, vízforgalmát, és elkülöníthetjük a természetes és mesterséges hatásokat. A Dunántúli-középhegység karsztvízszint-térképe a VITUKI kiadásában 1968-93 közötti időszakban évente rendszeresen jelent meg.

269