Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 10. A beszivárgás

A kis felületű infiltométerek mérési hibáját csökkenthetjük, ha kétaknás vizsgálatot végzünk. A módszer lényege, hogy egymástól néhány méterre két különböző' alapterületű aknát mélyítünk le úgy, hogy a szivárgási tartományaik ne érintkezzenek. A két aknában azonos vízoszlopot tartva, az oldalakon elszivárgó vízhozamot az akna kerületével, a fenéken át elszivárgót pedig a fenék területével arányosnak véve, a függőleges beszivárgási tényező meghatározható (Juhász, 1976).

külső henger'

tola ifel szín

víztartály

^7

üvegcső

(mm-beosztás)

“VJ

.\ úszás

belső

henger

/ /

' / /

^

.....

L

, M \_r ■ U

, t rrm f

/ ' / / elméleti \ \

/// áram vonalak'A

/ / I

i

I I

* I *

\ \

\ \

, . \ \

\ \ \ '

10-3. ábra: A kettős leszúróhengeres beszivárgásmérő

Pontosabb eljárás a parcellamódszer.

A talajfelszín nagyobb felületére favagy fémkeretet helyezünk, amelyet vízzel töltünk fel. A beszivárgás időbeli változását kétféle módon határozhatjuk meg:- a mérőkeretben adott vízmagasságot tartunk, és mérjük a pótláshoz szükséges vízmennyiséget, vagy- rögzítjük a mérőkeretben levő víz csökkenését.

A parcellamódszer legnagyobb hátránya, hogy tekintélyes az oldalirányú szivárgási veszteség (Szabó, 1954). Az oldalirányú szivárgási veszteségből származó hiba - még az aránylag nagy, 10 x 10 m-es keret esetén is - elérheti a 15%-ot.

A meghatározott magasságú vízoszloppal működő beszivárgást mérő' műszerek, ill. módszerek további hibája, hogy a mérés gyorsan előállított, viszonylag nagy, 0,15-0,30 m-es víznyomással történik. Ezzel szemben a csapadék különböző intenzitással éri a talajfelszínt. Éppen ezért megbízhatóbb eredményt ad, ha mesterséges esoztetéssel állítjuk elő a természetes állapotnak megfelelő csapadékintenzitást.

A liziméterek a beszivárgás mérésére igen alkalmasak. Egy-egy csapadékból a különböző mélységekre leszivárgott víz mennyiségét aránylag megbízhatóan a kompenzációs liziméterekkel lehet meghatározni. A liziméteres módszer további előnye, hogy a liziméterek környezetében általában részletes és gyakori hidrometeorológiai és hidrogeológiai észlelések vannak, így a kapott adatok további paraméterekkel hozhatók kapcsolatba.

Magyarországon, a VITUKI Komlósi-telepén, kompenzációs liziméterekkel végeztek igen hosszú idejű és részletes vizsgálatokat (VITUKI, 1986). A beszivárgásra vonatkozó eredmények azt mutatják, hogy a kopár, finom szemcséjű homok esetében az éves csapadékösszegnek mintegy 80%-a szivárog le a mélyebb rétegekbe és ez a beszivárgás-csapadék arány 1,60 m mélységtől állandónak tekinthető. A megállapítás más talajokra úgy általánosítható, hogy az a felszínről beszivárgó vízmennyiség, amely eléri a vízkapacitásig telített zónát, már eljut a talajvízig.

A magyarországi infiltrométeres vizsgálatokkal (Kontúr-Kőris-Winter, 1991) meghatározták a beszivárgó víz mennyiséget állandó vízborítás mellett. A kapott értékek (10-IV. táblázat) a magyarországi átlagtalajok esetében irányértékként felhasználhatóak. Konkrét

232