Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 2. A hidrológiai eljárások
és az első rendű állomásokon észlelt adatok (adatsorok) kapcsolata meghatározható legyen; végül- különleges célú állomásokat, melyek tulajdonképpen nem tartoznak közvetlenül az észlelőhálózathoz, de adatai igen hatékonyan egészítik ki azok mérési eredményeit. A különleges célú állomások közül- a legelterjedtebbek azok az állomások, amelyek valamely műszaki feladat megoldása érdekében létesülnek, meghatározott ideig, a célkitűzés eléréséig, működnek. Különleges feladatra létesülhet pl. hordalékmérő állomás (állomások), hogy egy létesítendő tározó feliszapolódása, hordalékháztartása megállapítható legyen.- széles körben épülnek olyan mérőhelyek, amelyek állandóak ugyan, de csak bizonyos időközönként működnek. Ilyenek lehetnek például az árvíz levonulását nyomon követő, sűrűn telepített, ún. „árvízi” vízmércék, vagy a jégjelenségek megfigyelésére létesített állomások.- harmadikként említhetjük a kísérleti és tájjellemző állomásokat, melyek szerepe rendkívül fontos a hidrológiai adatgyűjtés folyamatában. A tájjellemző állomások (területek) a hidrológiailag feltáratlan területeken (minimális vagy még annál is ritkább hálózat estén) az észlelési hálózat gerincét alkotják. Ha pedig már sűrűn megépített mérőhálózat van, akkor a tájjellemző állomások a meglevő észlelőállomások számának csökkentését eredményezhetik (Lászlóffy-Szesztay, 1966), ami természetesen az adatok minőségének javulása mellett gazdasági előnyökkel jár. A kísérleti állomásokon (területeken) folyamatos és igen sűrű mérésekkel az egyes hidrológiai elemek fizikai folyamatait lehet megbízhatóan feltárni és megismerni. A kísérleti állomások másik nagy feladata különböző hidrológiai műszerek, mérési eljárások összehasonlítása, az eredmények alapján pedig a fejlesztésre, szabványosításra való javaslattétel (Lászlóffy-Szesztay, 1966). A hidrológiai észlelőhálózat létesítésénél arra kell törekednünk, hogy valamennyi állomás adata a környezetre jellemző, megbízható, a valóságot legjobban tükröző legyen. Ennek érdekében az észlelőhálózat létesítését nagyon gondosan kell megtervezni, gondoskodni kell a folyamatos és megfelelő működtetéséről, továbbá az észlelési adatok helyszíni (elsődleges) ellenőrzéséről. Magyarországon bizonyos hidrológiai elemek észlelése közel 200 éves múltra tekint vissza. Az ország vízrajzi hálózatát, a távjelzó' vízmérceszelvények és a vízminőségvizsgálati törzshálózat feltüntetésével a 2-1. ábrán adjuk meg. A magyarországi folyók jellemző adatait a Z-II. táblázatban foglaltuk össze. A 2-II. táblázattal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy mind a víz-, mind a lebegtetett hordalékhozamok csak tájékoztató értékek. A lebegtetett hordalékot a legnagyobb vízhozam és a töménység szorzataként állították elő'. Egyes szelvényekben a hiányzó vízállásértékeket a természetes (befogadó vízfolyás) vagy mesterséges (vízlépcső') hatások miatt nem tüntettük fel. Az egységes magyar hidrológiai szervezet több mint 100 éves (Stelczer, 1986) és így lehetőség nyílott — nemzetközi mércével mérve is elég korán - a fó'bb vízmérleg elemek egységes észlelőhálózatának megteremtésére (2-111. táblázat). Az igényeknek és lehetőségeknek megfelelően 1966-ra kialakult a felszíni és a felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi egységes adatgyűjtő hálózata (VITUKI, 1966/a). Az 1966. év után az országos hálózat (törzsállomások) lényegtelen változása, a vízügyi igazgatóságok (VIZIG-ek) ke22
