Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

Bevezetés

BEVEZETÉS

A vízkészlet-gazdálkodás1 általános és optimális megoldásokat keres olyan kérdésekre, amelyek egyrészt a társadalom víz iránti igényei, másrészt a természetben rendelkezésre álló és felhasználható vízkészletek közötti ellentmondásokból adódik.

A vízkészlet-gazdálkodás a hidrológiától2 (víztantól) két, alapvetően különböző típusú ismereteket vár:- az egyik, mely alapján hosszú időre kiható - nagyon gyakran visszafordíthatatlan eredményekkel járó - döntés hozható;- a másik az operatív, a napról napra, sőt gyakran óráról órára történő intézkedésekhez igényel megbízható anyagokat.

A Meteorológiai Világszervezettel (World Meteorological Organization, WMO) csaknem azonosan értelmezi a hidrológiát a Magyar Szabvány (MSz-10-2263:1983. Vízgazdálkodás. Szárazföldi hidrológia. Szakkifejezések és fogalommeghatározások): „A Föld vízeló'fordulásai idó'beni és térbeli eloszlásának és körforgásának törvényszerűségeit, valamint a természetes vizek fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait tanulmányozó tudomány”.

1 Vízkészlet-gazdálkodás (water resources management): valamely terület vízkészletének tervszerű szabályozása a vízhasználatok mennyiségi és minőségi követelményeinek kielégítésére, a tározási lehetőségek és a vízvédelem szempontjait is figyelembe véve ( VITUKI, 1963).

2 Hidrológia (hydrology): az a tudomány, amely a vizek földi előfordulásával és eloszlásával foglalkozik, beleértve azok kémiai és fizikai tulajdonságait, valamint a környezettel való kölcsönhatásait (WMO, 197f).

11