Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

Előszó

ELŐSZÓ

Az ELTE Eötvös Kiadó jóvoltából ezúttal a természettudományokhoz szorosan kapcsolódó hidrológia és a napi gyakorlati élet feladatát jelentó' vízkészletgazdálkodás kapcsolatát tárgyaló felsőoktatási tankönyvet vehet kezébe az Olvasó.

A víz az élet egyik alapvető eleme. A víz szerepe az emberiség történetében a fejlődéssel együtt növekedett és lényegesen változott. A pusztító árvizek, az élet feltételeit megszüntető szárazságok világjelenségei mellett nekünk magyaroknak észre kell vennünk, hogy az ország földrajzi helyzete és vízrajzi adottsága megköveteli a vízzel való fokozott és körültekintő gazdálkodást, a víz ellen és a vízért való állandó küzdelmet.

Az évezredes harcban eredményeket értünk el a vizek kártételei ellen. Kiépültek az árvízvédelmi töltések, a belvízlecsapoló és az öntözőcsatornák, azonban az ország felszíni és felszín alatti vízkészletének gazdaságos felhasználásában, ésszerű hasznosításában még nagyobb összefogásra, a természet vízháztartásának, a vízjárás sajátosságainak részletes megismerésére van szükség.

Nemrég - 1996-ban - ünnepelhettük a magyar hidrológiai (vízrajzi) szolgálat 110 éves évfordulóját. A Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1007/1886. ein. sz. rendeletével 1886. május 1-én a világon elsó'k között felállított egységes hidrológiai szervezet - a Vízrajzi Osztály - létrejöttét egyrészt atXIX. század második felében pusztító, sok emberéletet követelő' és nagy anyagi károkat okozó árvizeknek, másrészt Péch Józsefnek, a vízügyi szolgálat kiemelkedő mérnökének, ill. Herman Ottó neves természettudós, országgyűlési képviselő aktív tevékenységének volt elsősorban köszönhető. Az 1886. január 27,-i országgyűlési vitában Herman Ottó szólalt fel először és szállt síkra a „rendszeres kutatás és vizsgálat szükségessége mellett, mely speciális feladatául tűzi ki azt, hogy Magyarország hydrographiáját a rendszeres inductio alapján fejlessze, összehasonlítás alapján, s a cosmicus okokat is tekintetbe véve használhatókká tegye”.

Magyarország a felszíni vízhálózat szempontjából különleges helyzetben van. Úgynevezett „befogadó” ország. A felszíni vízkészlet 96%-a a környező államokból érkezik. Árvizek idején akadálytalanul, kisvizes időszakban annyi, amennyit nem használnak el. Vízminőség területén sem jobb a helyzet. Egyetlen ésszerű megoldás a nemzetközi együttműködés. A hidrológiai jelenségek sokrétűsége és államhatárt nem ismerő kiterjedése különben is megkívánja a nemzetközi kapcsolatokat, a nemzeti és a nemzetközi tudományos és gazdasági területen betöltött szerepének egyre erősödő és bővülő jelenlétét. Ezt az igényt az Európai integráció csak tovább erősíti. Az együttműködés alapja - akár országon belül a szorosan kapcsolódó társ- tudományokkal, akár nemzetközi téren a társintézetekkel - az azonos gondolkodás, melynek előfeltétele a hidrológia egyes elemeinek az azonos értelmezése, jelölése, továbbá egységes eljárások, módszerek alkalmazása.

9