Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

II. Árvízvédekezés

- Kötött, de viszonylag vékony fedőréteg esetén alakulhatnak ki az egyes, nagyobb méretű, veszélyt jelentő buzgárok. Ugyanis a vékony, kötött fedőré­teg domborzati viszonyok, vagy fák, növények, ill. férgek miatt egy-egy helyen elvékonyodhat vagy benne lyuk keletkezhet, melyen keresztül a viz kialakult hidrosztatikai nyomás révén a nyirófeszültséget elvesztett, átázott talajt, il­letve a finom homokszemcséket a felszínre sodorhatja. Különösen veszélyes lehet, ha a vizvezető réteg 1-2 m vastag és a homok melett túlsúlyban iszap ill, folyásra hajlamos talaj található. Ez esetben sajnos nagyon kicsi a re­mény a sikeres védekezésre.- Ha a kötött fedőréteg vastag, sik terepadottságok mellett kicsi a va­lószínűsége, hogy veszélyes buzgár alakulhasson ki, bár az alatta levő' vizve­zető' rétegben nagy hidrosztatikus nyomások is kialakulhatnak. Rendkívül fon­tos ez esetben a nyomások kialakulásának figyelemmel kisérése ill. kutakkal a nyomás csökkentése. A talajtömbben történő' szivárgás elleni védekezés első'dleges követelmé­nye: ha lehetséges, már a hullámtéri oldalon megakadályozni a beszivárgást. A hullámtéri oldalon a beszivárgás megakadályozására, ill. csökkentése érde­kében a mesterséges kolmatáció, vízzáró paplan beépítése jöhet szóba. Igen veszélyes esetekben esetleg (fő'ként műtárgyak környezetében) acél lemezfal leverésével védekezhetünk. A talaj tömbben történő' szivárgás ellen — a mentett oldalon — a védeke­zés alapja: a megfelelő' ellennyomás. A sikeres védekezés érdekében ismer­ni kell a hidrosztatikai nyomás változását a keresztszelvény mentén. Az el­lennyomás hatására a fedőrétegben szivárgó viz sebessége csökken és ezzel egyrészt a kritikus sebességnél kisebb sebesség alakul ki, tehát a fedő'réteg hidraulikai törésének veszélye elhárul, másrészt a sebesség csökkenése kö­vetkeztében az átszivárgó viz mennyisége is csökken (fakadóvizek esetén fon­tos). Az árvíz idején a fakadóvizek ellen a védtöltés lábától 60-80 m távolság­ra épített ellennyomó medencékkel (34. ábra) kedvező eredménnyel lehet vé­dekezni. Az ellennyomó medencék zárótöltéseinek pontosabb távolságát a hid­rosztatikai nyomásvonal ismeretében lehet meghatározni. Buzgárosodásra hajlamos területeken szintén az ellennyomó medencék alkalmazhatók sikerrel. Ez esetben azonban az ellennyomó medencék záró­töltéseit lényegesen közelebb kell a töltéshez elhelyezni (általában 20-40 m- re) úgy, hogy egy-egy kazetta nagysága 400 m2-nél nagyobb ne legyen. Ha van lehetőség a kazettákat vízzel előre fel kell tölteni. Biztosítani kell, hogy az ellennyomó medencékben a viz egy szükséges, megfelelő szint fölé ne emelkedhessen, nehogy a medencében keletkező hidraulikus nyomás hatá­sára az ellennyomást biztositó szorító gát szakadjon el és a hirtelen eltűnő ellennyomás következtében a főgát mögött talajtörés következzék be. Az ellen­nyomó medencékben fölöslegesen magasan tartott viz még a főgát átázását is elősegítheti. Az ellennyomó medencék helyett, ha van rá mód, a homok, ill, kavics - szőnyegek építése (hieromechanizációval) szintén igen hatékony, végleges meg­oldást adó védekezési mód. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom