Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
II. Árvízvédekezés
- vagy a töltéstest nagy része szilárd a keresztszelvény csak egy kis részén (a talp- vagy a konturszivárgás környezetében) vesztette el szilárdságát. Mindkét eset veszélyes, azonban még a második esetben a felszakadás után (a visszaduzzasztott viz kifolyása után) van idő a töltés megerősitésére, az első esetben a visszaduzzasztott kifolyó vizzel esetleg a védtöltés anyagának egy nagy része is elfolyik és a védtöltés rövid idő alatt átszakad. Végül az átázás jelenségeivel kapcsolatban két fontos jelenségre kell felhívni a figyelmet. Mindkét jelenség árviz idején elég gyakori, de a védekezés szempontjából különösebb veszélyt nem jelent:- a töltés mentett oldali rézsűjének átázása alulról felfelé való szivárgás utján. A jelenség akkor következik be, ha a töltés alatti vizvezető réteg és a fedőréteg is vizáteresztő. Ebben az esetben a mentett oldali rézsű átázása egyben nem jelenti a töltéstest egy jelentős részének az átázását. A védvonal tehát szilárd. Ha a mentett oldalra lazább szerkezetű anyagot épitettek be, —ami egyébként a helyes töltéserősitési mód - és a régi töltéstestben meglevő repedésekben vagy féreglyukban csurgás következik be, de az erősités következtében ez nem látható. Viszont a mentett oldali rézsű nagy foltokban átázik. Ez a jelenség elsősorban arról ismerhető fel, hogy az átázás nem a tereptől indul el és terjed felfelé, hanem magasabban jelentkezik és úgy terjed különböző irányokban, másrészt meghatározott területekre, ill. szakaszokra korlátozódik. Kis átmérőjű furattal, vagy esetleg néhány lapát föld eltávolításával könnyen felismerhetjük a jelenséget. (Az eredeti töltés nincs átázva.) A szivárgás ilyen esetekben — általában — nem veszélyes. A szivárgás az árvédekezés során a leggyakoribb jelenség. Ellene való legmegfelelőbb védekezési mód megválasztása nagy körültekintést kivan. Miután a töltés átázásának mértéke nagyban befolyásolja a védekezési mód, vagy módok megválasztását, ezért a szivárgás elleni védekezési mód megválasztásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni a töltés anyagát, szerkezetét, tömörségét. Ezért elsősorban arra kell törekedni, hogy a víznek a töltésbe való bejutását akadályozzuk meg, vagy csökkentsük. E célból a védekezést a vizfelőli oldalon kell lefolytatni. Másodsorban arra kell törekedni, hogy a töltésbe mégis bejutott vizet a lehető legrövidebb utón, kártétel nélkül engedjük kifolyni. Külön fel kell hívni a figyelmet, hogy a szivárgás jelensége, elsősorban olyan töltések esetén jelenthet veszélyt, ahol a töltés anyaga a felvett viz hatására nyirószilárdságát elveszti. Homokos-kavicsos, vagy homoktöltések esetén a szivárgás semmiféle veszélyt sem jelent, hacsak a szivárgó viz sebessége nem lépi túl a kritikus sebességet. A biztonságos védekezés érdekében a töltéstestben lejárszódó folyamatokat fel kell tárni és ennek alapján meg kell ismerni- a töltés anyagát,- a szivárgás jelenségét, / 65