Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
II. Árvízvédekezés
3.21 Átázás Átázás a menteit oldali rézsű felületének egyenletes- átnedvesedése, amikor- homogén (főként vízáteresztő, vagy félig vizáteresztü) anyagúnak tekinthető töltés esetén az átnedvesedés a töltéslábtól kiindulva egyenletesen emelkedik a rézsűn felfelé;- inhomogén anyagú töltés esetén pedig kisebb nagyobb foltokban jelenik meg.- könnyezése, amikor az átázás már olyan mértékű, hogy a rézsűn tiszta viz szivárog ki;- ázalgása, amikor az egyenletesen kiszivárgó viz a rézsű felületén levő finom szemcséket is magukkal sodorják. (Rézsű "hámlás"-nak is nevezik.) Az átázás jelensége, homogén vízáteresztő vagy félig vízáteresztő anyagok (kavicsos homok, finom homok, iszapos homok, iszap) esetén, a hidraulika törvényszerűségeinek megfelelően a klasszikus "átázási" görbe (telitődé- si vonal) alakul ki. Az átázás jelensége (telitődési görbe) kötött talajok esetén időben viszony lag lassan fejlődik ki és a kapilláris zóna emelkedése számottevően megelőzi a tényleges átázás vonalát. Tulajdonképpen kötött, vizet át nem eresztő anyagú töltéstestekben általában — az árvíz viszonylag rövid időtartama alatt — az átázás folyamata nem tud a teljes keresztszelvényen kialakulni. Az 1, 35-1, 40 3 Mp/m száraz térfogatsulyu kötött talajok már viszonylag kis nyomás esetén a plasztikus határ körüli víztartalmat aránylag gyorsan felveszik és ugyanakkor nagymértékben vízzárókká válnak. Az átázási folyamat ezáltal lelassul. Veszélyessé az átázás csak akkor válhat, ha a kötött anyag folyósodásra hajlamos. Ilyen anyagnak viszont a töltésbe építése tilos. Az általános eset az, hogy a töltés anyaga inhomogén, réteges szerkezetű. (Vízzáró és áteresztő, sőt erősen eltérő tömörségű, rétegek váltakoznak.) Sok esetben a töltéserősítések során nem távolitottá’; el a régi töltés felületét alkotó, 0, 50-0, 80 m vastag "elöregedett" kérget és igy keletkezik a töltésben egy (vagy esetleg több) vízáteresztő réteg. Ilyen esetben a töltésben nem alakul ki a klasszikus szivárgási vonal, hanem a szivárgás vagy a töltéstest víz- áteresztő rétegeiben koncentrálódik "kontúrszivárgás", vagy az egyébként vízzárónak mutatkozó töltés és talaj tömb érintkező sávjában a nem kellő gonddal végzett alapozás következtében "talpszivárgás" formájában jelentkezik. Az átázás önmagában még nem feltétlenül káros jelenség, csak akkor válik veszélyessé, ha a töltésben olyan talajmechanikai folyamatot indít el, amely végkifejlődésében az árvízvédelmi töltés teljes tönkremenetelét jelenti. Az átázás hatására, főként a kötöttebb talajú árvízvédelmi töltéseken- hosszirányú repedések;- rézsüroskadások; 61
