Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
II. Árvízvédekezés
séges feladatát csak a vele szervezetten és tervszerűen együttműködő egyéb szervekkel együtt tudja teljesíteni. Fontos, hogy a szervezet "békeidőben" kialakuljon és a szükséges kapcsolatokat tervszerűen kiépitse, továbbá a szervezet minden egyes egysége — vízügyön belül és kivül — megfelelő intézkedési tervvel rendelkezzen. 2. Árvízi előrejelzés Az árvízvédekezés sikere igen nagymértékben függ az árvízi előrejelzések megbízhatóságától. Az árvízi előrejelzés tehát az árvízvédekezésnek szerves része. Az előrejelzés során meg kell adni a várható árvíz- tetőző vízállásának időpontját;- tetőző magasságát (vízhozamát);- tetőzésének időtartamát; továbbá- az apadás ütemét. A tetőző vízállás időpontjának előrejelzése a védekezésre való felkészülés szempontjából fontos időelőnyt biztosíthat. Nyilvánvaló követelmény, hogy ez az előrejelzés időben minél hamarabb készüljön el. Az árviz magasságának előrejelzése pedig a védekezési módot szabhatja meg. Itt viszont a követelmény a lehető legnagyobb pontosság. (Pl. ha az előrejelzett árviz tetőző magassága meghaladja a védvonal koronamagasságát, akkor nyilvánvaló, hogy a tetőzésig rendelkezésre álló időben a védvonal emelését kell végrehajtani.) A tetőzés időtartama és az apadás üteme elsősorban a védekezés energiáját (kifáradás, váltás) befolyásolja. Az előrejelzés készítésekor két egymásnak ellentétes követelményt kell kielégíteni. A védekezés szempontjából rendkívül fontos, hogy minél hosszabb időre előre jelezzünk, de ugyanakkor szintén döntő jelentőségű, hogy a jelzett értékek a lehető legmegbízhatóbbak legyenek. Az is közvetlenül belátható, hogy az előrejelzés csak akkor tehető pontosabbá, ha minél nagyobb számban zárhatjuk ki vizsgálatainkból a véletlen jellegű, az előrejelzés idején nagyságukban és hatásukban meg nem ismert befolyásoló tényezőket (mellékfolyókon kialakuló hullámok ráfutása a főfolyó árhullámára, a levonulási idők alakulása, az általános helyzetre visszaható másodlagos meteorológiai folyamatok stb.). A legnagyobb pontosság akkor érhető el tehát, ha a kialakuló folyamatnak már az alapjait ismerjük, amelyből a várható paramétereket olyan összefüggések alapján számíthatjuk, amelyek egy meghatározott fizikai jelenség többé-kevés- bé szabatosnak tekinthető leírását adják (pl. nem permanens vizmozgás természetes mederben.) A ténylegesen bekövetkező értéknek az előrejelzett értéke körül adott valószínűséggel való ingadozását határoló konfidenciasáv tágasságát növelő vé\ 35
