Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
V. Folyószabályozás
2 b |/7 a kanyarulat központi szöge oc 82°49’. Végül a kanyar két végpontját összekötő egyenes vonal hossza a homorú part hosszának 0, 92-ed részét éri el. Tehát a folyó sodorvonalának esése csak ilyen irányban lesz kisebb a völgy esésénél. A homorú partokat ábrázoló körvonalak sugarának felső határát a következő meggondolásokkal állapíthatjuk meg. A kör alakú pályán mozgó test centrifugális erejéhez tartozó gyorsulás mértéke . 2 dv _ _v _ d t ~ R ahol v - a körvonalon mozgó test sebessége, R - pedig a körvonal sugara. Ha ez az érték nagyobb, mint felszínére jutó komponense, vagyis r a keresztirányú esés, a folyó az R fogja, ha a kanyar teljes félkörből áll és a kanyar két vége, a két inflexió, között semmiféle terepakadály, magaspart, mü, vagy más ehhez hasonló nincs, ami a vizet akadályozná abban, hogy a félkör átmérője mentén egyenes vonalon a másik inflexió felé folyjék. Vagyis az a nehézségi gyorsulás értékének a folyó g T; ahol gR sugaru kanyarulatot még akkor is követni sugaru körökből kialakított homorú partokat minden esetben feltétlen követni fogja a folyó. A szabályozási vonalak megszerkesztése után kerülhet sor a sodorvonal megszerkesztésére. A szerkesztésnél ügyelni kell, hogy a kanyarulatok tetőpontjában a sodorvonal a középvizi mederszélesség 1/2 - 1/5-énél jobban ne közelítse meg a szabályozási vonalat. A következő lépés a tervezett meder ellenőrzése- a meder vízszállító képessége,- a hordalékszállitó képesség, 183
