Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

V. Folyószabályozás

jellemző szelvények adatai alapján lehet meghatározni, más szavakkal a terve­zéshez fel kell venni a jellemző szélességet vagy mélységet. A keresztszelvények méretezése után el kell készíteni a mintakereszt­szelvények rajzát és be kell illeszteni a tervezett uj vonalozásba, ahol ezek alapján már adódik a szabályozási vonal. Természetesen ezt a munkát meg­előzi a vonalozás tervezése. A folyó vonalozásának helyszínrajzi tervezése során először el kell keszi- teni a szabályozandó folyószakasz M = 1 : 5000, M = 1 : 10 000 vagy M = 25 000 méretarányú helyszinrajzán — a folyó méreteitől függően — a középvizi szabályo­zási vonalnak a szerkesztését. Első lépésként - az előzőekben ismertetett mor­fológiai vizsgálatokat figyelembe véve — az inflexiók és tetőpontok kiosztását kell elvégezni a folyó ritmusának megfelelően. Az inflexiók és tetőpontok kije­lölése után kerül sor a szabályozási vonal, vagy a sodorvonal meghatározására. Általános tervben elégséges, ha minden kanyart csak egyetlen körívből álló homorú partjával és egy kisebb sugaru körből álló domború partjával jelleme­zünk. E két körív középpontja azonos, s a domború partot ábrázoló körvonal sugara a folyó szélességével kisebb. A homorú part szabályozási vonalát áb­rázoló körív sugarát R-rel, a domború part szabályozási vonalát ábrázoló kör­ív sugarát (R-b)-vel jelöljük. A kanyar két vége a két inflexiónál van. A kanya­rulaton kívül az inflexiós szelvényen túl a szomszédos kanyar ellenkező értel­mű görbülete kezdődik. Általános tervbe az inflexió tájékán semmi esetre sem iktassunk be egyenes szakaszt. Igaz, hogy egy fél, sőt talán egy egész mederszélességnek megfelelő hosszúságú egyenes partvonal az inflexiók tájékán megengedhető, ez a meder alakulására káros hatással nincs, mégis legjobb, ha ezeket elhagyjuk, mivel előnyük sincs. A részletes tervezés során, amikor már az egyes szabályozási müveket is megtervezzük, a kanyarulatokat ábrázoló körvonalakat a fejlettségi foknak megfelelően változó görbületi ivekkel helyettesítjük. Az eddigiek alapján már meghatározhatjuk, mekkora sugaru körívből állíthatjuk össze a kanyarulatok homorú partjait. Nyilvánvaló, hogy a folyó homorú partját ábrázoló körvonal sugara a folyó szélességénél kisebb nem le­het. Ha a homorú partot ábrázoló körvonal sugarát a szabályozási szélesség kétszeresére választjuk, a kanyar központi szögének legalább oí = 120° nagy­ságúnak kell lennie, különben a kanyar nem volna fejlett és nem biztosítaná a meder állandóságát. Ha a kanyar központi szöge oc_ nagyobb mint 120°, a meder talán állandósulna és a szabályozás igy is végrehajtható lenne, de a sodorvonal esése lényegesen kisebb lenne, mint a völgyé. Ennek bizonyításá­ra gondoljuk meg, hogy a 69. ábrán berajzolt egyenes vonal, mely a homorú part két végpontját köti össze, 2 b /if hosszúságú. A homorú partot ábrá­zoló köriv hossza pedig 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom