Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
V. Folyószabályozás
Hazánkban számos olyan tanulmány, kutatási eredmény született, melyek a folyók jégjárásának leírását, a jég elleni védekezés módszereinek fejlesztését, a folyószabályozás jégjárásra gyakorolt hatásának vizsgálatát szolgálják. Ezt a szellemi kincset lehet és kell hasznosítani a folyószabályozás tervezésénél. Az irodalmi anyag, kutatási eredmények mellett a vízállásokhoz hasonlóan hosszuidejü adatsorok állnak rendelkezésre a különböző jégjelenségekről. Újabban rendszeres vizhőíbk észlelést is végeznek, a léghőmérsékletet pedig a közelfekvő meteorológiai állomásokon mérik. Az adatok észlelési lapokon, a vízrajzi és meteorológiai évkönyvekben állnak rendelkezésre a folyószabályozást tervező mérnöknek. A léghőmérsékleti változásokat a viz hőmérséklete is követi. A levegő / tartós lehűlése következtében az állóvizek felszíni rétege — az állóvízre jellemző sajátos fajsulyváltozás hatására — néhány század fokkal tulhül. Altberg szerint a tulhülés hatására a vízfelszínen vízszintes tengelyű, tüalaku jégkristályok képződnek, melyek finom hálóvá nőnek össze, majd megkezdődik a függőleges tengelyű jégkristályok képződése és összefüggő jégtakaró alakul ki. A jégképződés megindulásához a tulhülés mellett kristályosodási központok (gócok) jelenlétére is szükség van. A jégréteg addig vastagszik, amig biztosítani nem tudja, hogy az alsó felületével érintkező vizrészecskék ne hűlhessenek 0 °C alá. A jégtakaró tehát védi a vizet a további lehűléstől. Állóvizekben a jégképződés mindig a viz felszínén kezdődik és ezt a folyamatot statikus j égképződésnek nevezik. Hasonló módon fagynak be a csendes folyású vizek is. A különbség csupán az, hogy az áramlás, illetve turbulencia miatt a hőmérsékleti rétegződés nem alakulhat ki teljesen, tehát az áramlás a jelenség időbeni lefolyását késlelteti. Gyorsabb folyású vizeken tartós lehűlés esetén a turbulencia következtében a teljes víztömeg lehűl néhány század fokkal 0 °C alá — a viz tulhül — és igy a teljes szelvényben megkezdődik a jégképződés. A folyóknál tehát nemcsak a felszínen, hanem a turbulencia miatt a teljes keresztszelvényben képződik a jég, ezért a vízfolyásoknál dinamikus jégképződésről beszélünk. Az észlelési adatok birtokában az első feladat annak ellenőrzése, hogy a számértékekkel rögzített jelenségek valóban bekövetkeztek-e. Közismert, hogy a jégadatok az észlelés módjától függően sok szubjektivitást tartalmaznak, ezért célszerű az adatokat a folyó hossza mentén — a léghőmérsékletet és a vizhőmérsékletet is figyelembe véve — ellenőrizni, javítani. Az ellenőrzés után kerülhet sor a gyakorisági értékek meghatározására a vízállásoknál ismertetett módon. Célszerű a jégjelenségeket az alábbiak szerint definiálni:- a zajlás kezdete, amire minden esetben az adott szelvényben észlelt első zajlás napját kell elfogadni,- a folyó beállása, ami adott szelvényben az első beállás napját jelenti,- a jég megindulása, ami az utolsó beállást követő zajlás napját jelenti, 134
