Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
A q fajlagos vízhozam általában két jellemző értékkel folyhat le, amelyek közül a választást a szelvény vízszállítóképessége (esés és érdesség) adja meg. A fenékküszöb fölött az energiatartalom a h[ helyi veszteség miatt általában valamivel kisebb az eredeti H értéknél, azaz a fenékre vonatkoztatva H = k + H^hl A h[ értékét az V...VI. fejezetekben tárgyaltak szerint lehet felvenni. Első lépésként egyszerűség kedvéért fel szokták tételezni, hogy a h[ energiaveszteség elhanyagolható, vagyis H = k + Hx. A küszöb szintjére vonatkoztatott H1 energiatartalommal meghatározható egy másik Koch-görbe az előzőekhez hasonlóan. A folytonosság következtében a felvíz felől érkező q fajlagos vízhozamnak tovább kell folynia, és ha a küszöbnél a meder szélessége azonos a felvízivel, akkor q1 = c/-val. A küszöb feletti vízmélységet tehát úgy kapjuk, hogy az a jelű felvízi Koch-görbéröl q-t függőlegesen átvetítjük a b jelű Koch-görbére, amelyen a küszöb feletti hL mélység kimetsződik. Ha a meder szélessége is változik, akkor előbb ki kell számítani a folytonosságból következően a b q' = q~byT új fajlagos vízhozamot, és a küszöb fölött erre az értékre kell vetíteni. Az a és b jelű Koch-görbék lehetséges metszéseiből következik, hogy a mederbeli áramló mozgásnak a küszöb felett is áramló (legfeljebb kritikus sebességű), rohanónak pedig rohanó (legfeljebb kritikus sebességű) vízmozgás felel meg. A fenékküszöb utáni vízszint az alvízi meder vízszállító képessége szerint alakul, például ábránk esetén megegyezik a felvízivel. Természetesen az alvízi energiatartalom is lehet kisebb az energiaveszteség miatt, mint a felvízi. Példánkon a fel vízivel egyezőnek vettük. A Koch-görbék általában előnyösen használhatók a műtárgyak körüli vízmozgások leírására olyan esetekben is, amikor a műtárgynál előre becsülhető és fokozatosan finomítható értékű energiaveszteség áll elő. 3. A vízmozgások osztályozása nyílt medrekben A részletes tárgyalás előtt még egyszer foglaljuk össze a vízmozgások osztályozását. A szabad felszínű vízmozgásokat az elméleti — és napjainkban már a gyakorlati — hidraulika a hely és idő szerinti változások alapján a következők szerint osztályozza. Hely szerint: egyenletes vízmozgás, amelynél az áramvonalak mentén a keresztszelvény és a középsebesség állandó; változó vízmozgás, amelynél a nedvesített szelvény és a keresztszelvény változik a mozgás útvonala mentén. 91
