Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

VIII. Vízmozgás nyomás alatti vezetékben

4. az áramlás irányától;

5. a vízhozamoknak az egyes ágak közötti megoszlásától.

A vízhozamok megoszlása — mint a veszteséget befolyásoló tényező — a többi helyi veszteség számításakor — amelyek csak az elem mértani kialakításától és jellemző méreteitől függnek — nem szerepel.

Elágazás esetén az energiaveszteséget a következők szerint vehetjük figyelembe. Az £ki kilépő energia

Evi = Gk

2

P k , rk

+ ce

2

Pe , Ve

. V 2 gj

y 2gj

(8/35)

bevezetve az energiamagasság

fogalmát,

Eí i

GkHk + Ge//e(mkg),

ahol a kilépésre, illetve elágazásra utaló k és e indexszel jelöltük a megfelelő szelvényt (VIII-27. ábra), p a nyomás, y a folyadék térfogatsúlya, G az átfolyó víz- mennyiség súlya, v a középsebesség.

A belépő energia hasonlóképpen:

Ebe = GbHb.

Mivel Gb = Gk + Ge az elágazás energiavesztesége,

£v = £be-£ki = Gk(//k-//b) + Ge(//e-//b).

Bár elvileg az egész idomrész vesztesége együtt lenne vizsgálható, a gyakorlatban csak egy-egy iránymenti energiaváltozást tudunk megmérni.

Ha több csővezetékből érkező vízhozam közös csőben találkozik össze, a helyi nyomásveszteség az egyes csőágak között nem lehet jellemző a csőidom összes veszteségére. Ezen az alapon gazdaságossági összehasonlítást tenni az egyes idomok között nem lehet.

Először tehát az összetalálkozás £v energiaveszteségére jellemző tényezőt kell levezetnünk az egyes ágak között fellépő nyomásveszteség-tényezők alapján.

A levezetéshez a következő jelöléseket használjuk: az idomba belépő víz a d1 és d2 csőátmérőnél és Q2 vízhozammal érkezik, míg a d3 átmérőnél Q3 lép ki. A folytonosság alapján Qi + 02 = ß3, a csőátmérők viszonyszámát b, a vízhozamokét C betűvel jelöltük, és nevezőnek a viszonyszámokban a kilépési szelvény átmérőjét és vízhozamát választottuk. A ( nyomásveszteség-tényezőt indexszel láttuk el, amelyben a két szám a nyomáskülönbségek mérési helyeit jelöli, az első szám pedig arra utal, hogy a nyomásveszteség számításakor melyik keresztmetszet sebességmagasságával kell szorozni.

Az összetalálkozásra jellemző szöget a főcső folyási iránya és a becsatlakozó cső között mérjük.

A következőkben levezetjük az energiaveszteség számítására szolgáló képletet. Itt fordul elő az a vízépítési hidraulikában ritka eset, amikor az energiamagasságok önmagukban nem jellemzők, hanem a munkában résztvevő vízhozamok nagysága is