Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

V. A mederszelvény változásai

bi Ri

V-29. ábra. A hidraulikailag kedvező szelvénybővítés (torzfelület) számítása

Mindkét feladathoz tehát olyan összefüggésekre van szükség, amelyben a vízhozam, a szűkítés és a szűkítés előtti meder szelvényterülete, a hídnyílás környezetében kialakuló vízszínek, továbbá kísérleti tényezők szerepelnek. Ez utóbbiak megbízhatósága és korszerűsége a hídnyílás méreteit döntően befolyásolja és egyrészről az árvízveszély növelését, másrészről a felesleges és ezért gazdaságtalan hídnyílás, méreteket megakadályozza. Elsősorban ez a napjainkban olyan fontos szempont- a gazdaságosság miatt látjuk szükségesnek, hogy a vízépítő és hídépítő mérnökök ellentétes érdekei miatt gyakran vitássá váló kérdést korszerű külföldi adatok ismeretében összefoglaljuk és a hidak hidraulikai vizsgálatára vonatkozóan összegyűjtött és használatba vett adatokat közreadjuk.

A hídnyílások a természetes vagy mesterséges (csatorna) medert szűkítik és e szűkítésen a víz

a) eséstöréssel átáramlik;

b) vízlépcső kialakulásával alulról befolyásoltan átfolyik;

c) nagy vízlépcső kialakulásával szabadon átfolyik.

Az a) eset általában kis- és középvíznél fordul elő, amíg a b) és c) eset nagyvízi időszakra jellemző. A szabad átfolyás rendszerint egészen nagymérvű duzzasztással jár. A vízhozam számítása szempontjából a három eset egymástól erősen eltér, mivel

a) esetben a vízhozam a szabad felületű medrekre érvényes képletek (pl. Strickier—Manning) szerint számítható;

b) a vízszállítás a híd előtti és utáni vízszintkülönbség segítségével meghatározható ;

c) a vízszállítás csupán a felvíz mélységétől függ, mivel az alvíz az ún. vissza- hatási határ alatt marad.

A három jelenség legjellemzőbben a mérőszűkületek vízszállításának ábrázolására használt ún. Lamoen-görbe segítségével szemléltethető. Ha ismerjük a vízfolyás természetes, illetve a hídnyílás megépülte előtti vagy a híd alatti vízhozamgörbéjét,

264