Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
V. A mederszelvény változásai
V-22. ábra. Trapézszelvényű mederszűkítés vízszállítása (A szaggatott vonalak extrapoláció eredményei) mind a bővületre, illetve a venturi-csatornával végzett kísérletekből külön-külön is lehetett következtetéseket levonni. A különböző típusú átmeneti felületek összehasonlítását főtípusonként lehetett elvégezni és erre a célra a h = hf — /;a = cQp h" összefüggésben szereplő c veszteségi tényező látszott alkalmasnak, amely az eredményeknek kettős logaritmus hálózatban való ábrázolása révén könnyűszerrel meghatározható volt. A vizsgált szűkület- és bővülettípusok vázlata az V-25. ábrán látható, a szűkületekre jellemző c tényező pedig az V-26. ábrán szemlélhető. Eszerint általában a háromszög alakú átmenet adja a legkedvezőbb eredményt. A tört lapu átmenet tehát kedvező tulajdonságú és mintegy 12%-kal kisebb veszteséget okoz, mint az egyéb átmenetek. A különböző átmenetekhez képest vele elérhető energianyereséget a — szőkítési viszony függvényében ábrázoltuk az V-27. ábrán. A mesterséges mederszűkítések — például a különböző mérőszűkületek — víz- szállítását jelentősen befolyásolhatja, ha a meder a műtárgy környezetében változik. Magyarországi kis vízfolyásokon épült mérőszűkületekre vonatkozóan Haszpra 0. végzett laboratóriumi kísérleteket, ahol a szűkület felett — a vízmérce szelvényében — bekövetkező hordaléklerakódás hatását vizsgálta. Rohanó mozgás esetén a szűkületnél — mint a kanyarulatnál — felszíni kereszthullámok állnak elő. A hullámok a tengelyvonalra szimmetrikusak. Ippen és Dawson azt találták, hogy rohanó mozgásnál az egyenes oldalfal előnyösebb, mint az íves. Ahhoz, hogy az alvízi felületi hullámzást minimumra szoríthassuk, a következő összefüggésnek kell fennállnia, amely csak akkor érvényes, amikor a felületi hullám pontosan a szűkítés sarokpontjához ér: hi = >’3 j'1/2 Fr;i b3 ikxJ 258 (5/38)
