Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
V. A mederszelvény változásai
az expandálás i[i szögének ismeretében, ahol is (5/25) Kísérletek szerint tg \\i — K = ahol r a relatív bővülés r B., — B Bo A Xß kísérleti tényező széles medrek esetén nagyobb mint 2,5...3, és ekkor A K expanziós tényezőt Izbas és Lebegyev alapján az V-15. ábrán tüntettük fel. A feladatot tehát általában úgy oldjuk meg, hogy először meghatározzuk Z-j-a-t, majd ennek ismeretében felrajzoljuk a leválási zóna határát. A szelvénybővülés különleges esete, amikor zárt szelvényben (csőben, csőátereszben) érkező vizet kívánunk nyílt csatornába átvinni. Az átmeneti műtárgy lehet tört lapú vagy torzfelületű. Korábban közelítő képletként az átmenet veszteségére a összefüggést ajánlották, ahol vx a középsebesség a csőben és v2 csatornában, és £~0,30, azaz más szóval: az elméletileg visszanyerhető energia 30%-át emésztik fel a veszteségek. A valóságban a veszteség ennél nagyobb és ezért célszerű a hidrauli- kailag kedvező átmenetet választani. Áramló víz esetében Simmons kísérleteire hivatkozhatunk, aki különböző átmeneteket vizsgálva a £ kilépési veszteségtényezőre 0,1...0,8 közötti értékeket talált. A £ tényező értéke pontosabban A veszteségtényezőnek a Froude-szám függvényében való változását az V-16. ábrán mutatjuk be. A szűkületeket vizsgálhatjuk egészként is (azaz a szűkítést és a bővítést együtt), ahogy ezt például a különféle mérőszűkületeknél tesszük. Nézzük először azt az esetet, amikor a szűkületben valahol kialakul a kritikus sebesség, azaz szabad átfolyás következik be. Erre az esetre Starosolszky adott általános megoldást. Bármilyen keresztszelvény esetén nyílt mederben az általános alapegyenlet a kritikus mélységet meghatározó K = 0,01 +0,056r. í = 249
