Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
IV. A vízugrás
5. A ferde vízugrás Az ún. ferde (oblique) vízugrás akkor jön létre, ha a rohanó víz falba ütközik és áramlóvá változik (IV-40. ábra). A ferde hullámfront haj- lása az eredeti irányhoz képest az akadályozó fal 0 szögének függvényében változik. Nyilvánvaló, ha 0 = 0, a ferde vízugrás normális vízugrásként jelentkezik és ß ~90°. (A ferde vízugrást szokták lökéshullámnak — shock wave-nek — is nevezni.) Rouse professzor levezetése szerint az összetartozó mélységek viszonya — = | (} 1 + 8Frj sin2 ß-l), ml 2 ahol ß a ferde hullámfront hajlása az eredeti irányhoz képest és t 0_ tg/Hl lT8Frfsin2/j -3) 2 tg2 ß + ]/1 + 8Frj sin2 ß — 1 Mivel a képlet megoldása /J-ra, ismert 0 és F^ esetében elég körülményes, az Ippen által kidolgozott IV-41. ábrát ajánljuk a hullámfrontelhajlás számítására, illetve az összetartozó értékek meghatározására. A ferde vízugrás energiaveszteségét a hullámfrontra merőlegesen a normális vízugrásnál tárgyalt módon lehet meghatározni. A ferde vízugrásnál is, ha — <2, mi általában felszíni hullámzás alakul ki. (4/13) (4/14) 6. A vízugrás előtti szakasz energiavesztesége A műtárgyak alvizében kialakuló vízugrás jellegére döntő mértékben kihat, mekkora energiát kell felemésztenie a vízugrásnak, illetve mekkora a vízugrás előtti vízmélység, amely viszont függ' magától a műtárgytól. A számszerű vizsgálatok előtt nézzük végig a jelenséget. A műtárgy előtt a vízfolyás energiatartalma E0. A műtárgyon (bukó, zsilip stb.) a vízszálak energiaveszteséggel jutnak a kontrahált szelvényig. Ezután a rohanó víz az utófenéken súrlódik és ismét veszít energiájából, míg a vízugrás előtti mélységhez ér. A vízugrás előtti és utáni ún. összetartozó mélységek közötti veszteséget már tárgyaltuk. A kontrahált szelvénybeli vízmélységet a zsilipeknél, illetve a bukóknál tárgyalt módon számíthatjuk, és így megkapható a műtárgyon való átjutás vesztesége. 15* 227
