Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
IV. A vízugrás
Közelítőleg a szabad vízugX rás végénél, - = 5 távolságra m2 különböző 5 visszaduzzasztási tényezőre adjuk meg a IV-34. ábrán a — viszonyszámot, amely gyakorlatilag 2 és 6 között változhat a Froude-szám függvényében. 4. A felszíni vízugrás kialakulásának körülményei bukógát után IV-34. ábra. Az x/m2=5,0 helyen A mozgó bukógáton állandó észlelhető relatív fenéksebesség hozammal rohanó állapotban átjutó víz az áramló állapotban levő alvízhez háromféleképp kapcsolódhat (a felvíz, illetve a korona süllyedésének sorrendjében): 1. szabad vízugrással (IV-35a ábra); 2. beduzzasztott fedőhengeres vízugrással (IV-35b ábra); 3. felszíni vízugrással (IV-35c ábra). Az eddigiekben a 3. esettel csak egyszerűsített körülmények között foglalkoztunk. A felszíni vízugrásnak csupán olyan eseteit tárgyaltuk, amilyenek lényegében surrantok (vagy zsiliptáblák alsó nyitásakor ezek küszöbe) után állhatnak elő, ha a surrantó vége (vagy a zsilip küszöbe) vízszintes és az alvízi fenék ehhez hirtelen eséssel alacsonyabb szinten csatlakozik (IV-36. ábra). A gyakorlat követelményei azonban szükségessé tették a felszíni vízugrás vizsgálatát ívelt koronájú mozgógátak fölötti átbukás esetében is. A vízerő hasznosításának fejlődése ugyanis síkvidéki országokban, így például Magyarországon IV-35. ábra. A mozgó bukógáton átjutó rohanó víz szabad vízugrással (a), beduzzasztott fedőhengeres vízugrással (b) vagy felszíni vízugrással (c) megy át áramlásba IV-36. ábra. A felszíni vízugrásnak az irodalomból ismert egyszerűsített változata 224
