Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
ahova a q fajlagos vízhozamot 1/s, m mértékegységben kell behelyettesíteni és a a meder hajlása a vízszintestől mérve. A gyakorlatban tehát a széles medreket két csoportra osztották: sima és érdes (s~0,7mm) felületűekre. Közöljük az eredményeik alapján összeállított nomog- ramot (111-74. ábra). A nomogramon a felső vízhozam-skála a teljesen sima, az alsó skála az átlagos betonfelületnek (e~0,7 mm) felel meg. Leolvasáskor először az esésnek megfelelő görbét kell metszeni, majd vízszintesen a jobbra hajló vetítő egyenest, és innen kell a levegőtartalom szintén vízszintes skálájára lépni. Keskeny csatornákra Hall, S. képlete ajánlható: _c*__ 1 — ca K gR’ (3/84) ahol ca a közepes relatív levegőtartalom (térfogatarány), K a mederfelület anyagától függő állandó, v a középsebesség a nem levegős áramlásban, R a hidraulikus sugár. A relatív levegőtartalom helyett alkalmazható a 111-73. ábra. Átlagos levegőtartalom érdes felületű széles csatornában 192
