Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
Vizsgáljuk először azt az esetet, midőn a szelvény méretei a hullám hatására változatlanok maradnak. Nézzük meg, hogyan befolyásolja ebben az esetben a vízállás hirtelen változása a vízszállítást. Amikor a lökéshullám (vagy más vízállásváltozás) olyan zsiliphez ér, amelyen időben állandó vízhozamot kívánunk tovább ereszteni, illetve a továbberesztett vízhozamban csak bizonyos tűrést engedélyezünk, a vízhozam relatív változása — állandó nyitás és vízhozamtényező esetén — hl vízállásváltozásra (ebben az esetben a negatív felvízi vagy pozitív alvízi hullámot nézzük): _ AQ _ J /í — }h - /;, _ | Íh — /;, Q fh jh Ha előírjuk, hogy ez a relatív vízhozamváltozás mekkora lehet, és megadjuk a relatív tűrést, a vízállás változásának határértéke a következőképpen számítható: 1 -K jh-h, fh (1 ~Kf /; — /?! /; ’ /hha,ár =h[l-(l -Kf]. Ha viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogy bizonyos K tűrésnél, a tűrés határértékét elérve, milyen a2 zsilipállásra kell átállni, ha a vízhozam állandóságát kívánjuk biztosítani, a következő gondolatmenet alkalmazható: azaz Qi űi fh Q2 a2ft — hí «1 íh y'h- h,' (3/72) Feltételezve, hogy a változtatást AQ Q = K értéknél hajtották végre, ahol az új a2 zsilipnyitás 1 -K = 1 h lh fh a2 = öi 1 -K' Teljes reflexiót feltételezve, a hullám csak olyan mértékben terjed tova, amilyen mértékben megváltozik a hullám hatására a visszaverődést okozó műtárgy vízszállítása. Természetesen ebben az esetben Cr = á;l = 1 lévén, a visszaverődés miatt nem h1, hanem hl + h3 = 2hl vízszínemelkedés hatására következik be a vízhozam növekedése. 180
