Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

III. A vízmozgás szabad felszínű mederben

I

JELMAGYARÁZAT:

JM Q+Qo-nok megfelelő ” permanens szint

AJ 4 Q-nak megfelelő permanens szint-------Az indulási szelvény

v

ízhozamának időbeli változása.

—Az érkezési szelvény vízhozamának időbeli változása.

ItI-53. ábra. A vízhozam hullám áthelyezése valószínűségi alapon

Az elméletet magános, azonos irányú, egyszerű, pozitív vízhozamváltozási hullám esetében a IfI-53. ábra szemlélteti.

Az elmélet igazolására a K-IV. öntözőcsatornában folytattak vizsgálatokat. A csatorna fenékesése 0,063...0,118%, a Strickler—Manning-féle simasági tényező k = 52...60, a bebocsátott maximális vízhozam 4,86...6,76 m3/s között változott.

A vizsgálat eredményei közül a legnagyobb egyszerű pozitív és negatív hullámot, a három részből összetett pozitív hullámot, valamint két pozitív és két negatív egyszerű hullámból összetett vegyes hullámot a III-54. ábrán mutatunk be. Az ábrán feltüntettük a zsilipnél bebocsátott vízhozam-hullá n és a számított hullám vízhozam—idő-sorát, utóbbinál megadtuk a mért vízhozamértékeket és a szórási tartományt. Jól látható, hogy a számított görbe szépen igazodik a mérési pontokhoz és mindenütt a szórási határon belül marad.

Itt kell megemlíteni a különféle medence-műtárgyakra vonatkozó átvonulás- elméletet is, amely különösen hasznos ülepítő, levegőztető, derítő medencéken való átfolyás jellemzésére. Az átvonulás elméletet Muszkalay L. és Vágás I. állította fel és segítségével mind modellkísérletek, mind helyszíni mérések elvégzése után a medence-műtárgyakra jellemző hidraulikai hatásfok értékeket sikerült meghatározni. Vágás I. az átvonulás elméletet újabban általánosította és továbbfejlesztette.

A Szigyártó-féle eljárás az általános átvonulás elmélet egy speciális alkalmazá164