Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
ahol co(h, 1) Qdu t) 0(0 m F(h), A képletekben h az alvízállás tengerszint feletti magassága, t az idő percben kifejezve, k(t) (m3/s, min) a vízhoza mváltozása az időben az egyes szakaszok alatt, Q a mindenkori vízhozam, Q0 a természetes vízhozam, K a vízhozam modulus, K0 a természetes vízhozamhoz tartozó modulus, b a felszín szélessége, F a szelvény- terület. A felvízen kialakuló hullám teljesen hasonló jelölésekkel áh át k(t) b(h)to(h, t)-60Q(h, 0 4> Ö2(0 A2(r). ' Az egyenletek felhasználásával elektronikus számítógéppel (National—Elliot 803 B), megfelelő blokkséma szerint a csúcsüzem keltette hullámok a tervezett erőműnél számíthatók voltak. A számítások eredményét példaként 1500 m3/s természetes napi középvízhozam és 5 órás csúcsüzem esetére a 111-47. ábrán tüntetjük fel. A közvetlen differenciák módszere szerint a differenciálértékeket differenciaértékkel cseréljük fel, azaz a négyváltozós parciális differenciálegyenletet két előre rögzített változó (x és t) esetére oldjuk meg. Kezdeti feltételként ismerni kell Q = ß(4=i> és Z = z(x),=(1 vagy F = F(x)t=ti összefüggést, amelyek a vizsgált szakaszt határoló két szelvényben a határfeltételek. A hidrológiai módszerek közül meg kell említeni az árhullámkép áthelyezés módszerét, amellyel a meder egyéni adottságait figyelembe véve statisztikai adatok alapján oldják meg a nem permanens, fokozatosan változó vízmozgás jellemzését. 6.2. A közvetlen differenciák módszere Az elektronikus számítógépek bevezetése előtt a karakterisztikus módszer látszott célszerűbbnek, napjainkban viszont a közvetlen differenciák módszere 111-48. ábra. Magyarázó ábra a véges differenciák módszeréhez 156
