Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

III. A vízmozgás szabad felszínű mederben

az ugyanolyan í/50-nel jellemezhető, közelítően azonos szemekből álló. Nagyobb viszonylagos érdességnél (kisebb simaságnál) a két görbe egyre jobban távolodik egymástól, azaz az említett hatás egyre élesebben jelentkezik.

III-I9. ábra. Természetes vízfolyások érdességi tényezője Martinec és Ivicsics szerint

A mozgó medrek hidraulikai ellenállásával Egiazarov foglalkozott. A mozgó meder fajlagos ellenállási erejét a

To =/o(yh-?v)t/ = 7*o I = Qvl

kifejezés határozza meg, ahol /„ a mozgó meder Reod =

Vöd

v

Reynolds-számától

függő fajlagos ellenállás-tényező. Elméletileg bizonyítható, hogy elkülöníthető egy /„ = 0,09 lamináris és egy/0 = 0,06 turbulens zóna.

A szemcseátmérőre vonatkozó Reynolds-szám és a súrlódási ellenállás összefüggését homogén hordalék esetén a 111-20. ábra mutatja be. Látható, hogy /0 értéke Re 10 környezetében minimális, majd ismét nőni kezd.

Inhomogén szemösszetétel esetére Egiazarov határozott meg összefüggést.

Összetett szelvény keresztmetszetének különböző részeiben az érdesség általában különböző (111-21. ábra). Természetes vízfolyások fő medre például kevésbé érdes mint a hullámtér. Ezért a vízszállításra jellemző képletet külön-külön kell alkalmazni az egyes részekre, és a teljes szelvény középsebességét a

IQ: .

Vk Q{ ■ v-t Ej

képlettel lehet meghatározni. Mivel a vízszint (illetveesetleg a meder) esése egyforma:

ahol

t\ö

71/2 IKi Fo

= Ci\Ri.

105