Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
Minden csőátállás előtt ki kell tűzni a parti cső új nyomvonalát és esetleg a csőát- hordásra szolgáló szállítóutat is. Terepelőkészítés csak a beépítés helyén és csak töltésépítés vagy tölteserősites esetében szükséges. Ez a munka ugyanaz, mint földmunka eseteben, azaz a növényzetet és a humuszt kell eltávolítani. Hidromechamzacional ebből az anyagból készülnek a szorítógátak. Ha a humusz mennyisége ehhez nem elég a to tes es a szorítógát közötti terepből vett földanyaggal pótolható. A munkát tologeppel célszerű végezni úgy, hogy a töltéskoronáról kiinduló, a rézsűn a töltés tengelyere merőlegesen haladó nyesésekkel tolják össze a szorítógátat a kitűzött vonalon. Ugyanez a gép a töltés és a szorítógát közötti terepből a töltés tengelyevei párhuzamos nyesésekkel készíti el a töltést és a szorítógátat összekötő keresztgatakat. Ha többletanyagra van szükség, azt a töltés mentett oldali laba mellett kell lenyesni, hogy a zagyfolyást időnként oda lehessen irányítani a szoritogat esetleges elmosásának megelőzése céljából. Bizonyos terepelőkészítést kell végezni a parti cső nyomvonalán, és ha szükséges, azon a vonalon is, amelyen a csöveket az új állásba szállítják. 4.1G2. Kotróállás és horcjonyzás Üj parti csőállás elfoglalásánál a kotrót is át kell állítani. Ehhez a horgonyokat felszedik, a kotróval együtt az új állásba átszállítják és ott lehorgonyoznak. Ehhez a munkához motoros horgonyzó dereglyét kell használni. 4.163. A csővezeték áthelyezése A hidromechanizációs munka egyik jellegzetessége, hogy a munka elorehaladasa során a parti csővezetéket többször át kell helyezni és a munkát ebből az uj cso- állásból folytatni, annak érdekében, hogy a nyomócsővezetek ne legyen túlságosán hosszú. Hazánkban hidromechanizációs kivitelre elsősorban a tölteserositesi munkák és vízfelületek partjainak feltöltése alkalmasak. Ezeknél általában a parti csővezeték szállító szakaszát önmagával párhuzamosan kell eltolni. Ilyenkor a csőáthelyezés abból áll, hogy a csőkötéseket bontják, az egyes csodarabokat szállítóeszközre rakják, az új helyre átszállítva, ott a terv szerinti új nyomvona on lerakják, kiigazítják és összekapcsolják. Az elvégzendő munkák eszerint , szerelés, fel- és lerakás és szállítás. A szerelés kivételével az összes többi munkát lehet es kell gépesíteni. A szükséges gépek: emelődaru, szállítójármű és vontató. Ha a vontatóra darukart szerelünk (Sz—100 traktor oldalgémmel), akkor a géplánc csupán két gépből áll. Mivel a csőáthelyezés munkáját meghatározó jellemzők (csővezeték hossza, a csodarabok hossza és súlya, szállítási távolság, az új nyomvonal helyeslőre ismertek, a csőáthelyezés munkáját a kivitel során végzendő minden egyes átállásra pontos időelemzéssel előre meg lehet és meg is kell tervezni, és az ehhez szükséges létszámot és gépállományt megállapítani. A tervezéskor abból kell kiindulni, hogy a csoat- helyezés alatt a fömunka megszakítás nélkül folytatható legyen, azaz az elméletileg szükséges csőhossznak durván a kétszeresére van szükség. Az áthelyezést az alatt az idő alatt kell elvégezni, ameddig a munka az előbbi csóallasban folyik. A cso- áthelyezés gyors és helyes elvégzése érdekében a munkát mindig ugyanannak a jól begyakorolt személyzetnek kell végezni. Kívánatos, hogy az áthelyezési munka 96
