Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
4.151; Az ürítés Az ürítés előreveréssel vagy hátrahúzással az ürítőcső végén, vagy annak közelében oldalt kiágazó csőcsonkokon át történik. vége Lloreveres eseteben úgy szervezzük a munkát, hogy amikor valamelyik ürítőállásban az ott kirakandó teljes anyagmennyiséget ürítettük, ezen az ürítőcsőágon az untest megszüntetjük, a cső végére újabb csodarabot szerelünk és ennek a végén uj állásban folytatjuk a munkát. Előreverésnél tehát a zagy mozgási irányát tekintve állandóan előrehaladunk, a nyomócső folyton hosszabbodik. \ isszahúzás esetében minden új állás elfoglalása az utolsó csodarab leszerelésével jár es így a munkával „visszafelé” haladunk, az ürítőcső állandóan rövidül. Értelemszerűen ugyanez a helyzet akkor, ha nem a cső végén ürítünk, hanem oldalt kiágazó rövid csodarabokon. Célszerű egyidejűleg két (vagy több) ürítőcsőággal dolgozni, mert akkor mód van arra, hogy tolózárral másik ágra kapcsolunk át akkor, amikor az előzőleg üzernel- tetett agon a csőszerelést végezzük. A V 1.4-7. ábrán vázolt töltéserősítési munkánál pb Két urítocsőág van. Ilyen esetben az ürítés az egyik ágon előreveréssel (csőhosz- szabbi lássál), a másikon visszahúzással (csőrövidítéssel) folyik. Ha csak egy ürítő- csoag van, akkor a csőszereléshez a kotrási üzemet le kell állítani, a nyomócsövet tiszta vízzel végig kell mosatni és csak azután lehet a csőszerelést megkezdeni Ez jelentős üzemkieséssel jár. Az ürítőnyílásná1 a csőben uralkodó nyomás áLalakul sebességgé, tehát a zagy ettől a nyomástól függő, aránylag nagy sebességgel ömlik ki. Ez az ürítőhelyen kimosást vagy szorítógát-szakadást okozhat. Ez ellen a csővég megfelelő elfordítá- saval, csőpipa vagy energiatörő billenőlap rászerelésével vagy más módon kell védekezni. Egy-egy ürítőállásban mindig addig lehet dolgozni, amíg az ott kirakandó anyagot le nem ürítettük. Ez viszont attól is függ, hogyan terül az anyag. Kötött vagy fmomszemcses anyagból előállított zagy messzire elfolyik, durvaszemcsés anyag (kavics) legnagyobb részé közvetlenül az ürítés környezetében halmozódik fei Ha valamilyen előírt szintet kell előállítani (teriiletfeltöltés) vagy vonalas létesít- menynel meghatározott mennyiségű anyagot kirakni (töltésépítés vagy töltéserősítés), nagy gyakorlat kell annak eldöntéséhez, hogy egy-egy ürítőállásban mikor kell a munkát abbahagyni. Akár többet, akár kevesebbet raktunk ki a szükségesnél, a hiba rendbehozása mindig többletmunkát (és többletköltséget) je ént. Ez ellen részben a kotrási adatok állandó gondos nyilvántartásával, rész- ben pedig úgv védekezhetünk, hogy a tológépes egyengetési munka durva részét neuntes közben elvégezzük (ha az anyagra már akkor rá lehet menni!) mert így jobban megítélhető, kiraktuk-e már az azon a helyen szükséges anyagmennyiséget vagy nem. Ha ismerjük a kotrógép átlagos teljesítményét, akkor az üzemidőből is jo közelítéssel megállapíthatjuk a kirakott anyag mennyiségét. Célszerű, ha az ürítőhely irányítója telefon- (vagy URH-) összeköttetésben van a kotromesterrel, hogy szükség esetén az ürítés követelménveinek megfelelően irányíthassa a kotrási munkát. 93
