Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési feladatai
tartás elhanyagolására és előre nem látható hatásokra (földelmozdulás, anyaghiba) vezethetők vissza. Az előforduló hibák két csoportba, a működést akadályozó és a vízelfolyást, szivárgást okozó hibák csoportjába sorolhatók. A működést akadályozó hibák a dugulás, lerakódás, levegőkiválás, a vízelfolyást okozó hibák pedig a csőtörés, a tömítés lazulása és a korrózió. Ezeken túlmenően járulékos hibák is jelentkezhetnek, amelyek a csővezeték meghibásodásának következményei. Ilyenek például az útburkolat roskadása, épületkárok, vízelöntés, alámosások stb. A csővezetékek karbantartása, a felsorolt hibák javítása eltérő a vízellátási, ill. a szennyvízelvezető csővezeték esetében.-.21. Vízellátási csővezetékek A vízellátás (ivóvíz, iparivíz, öntözővíz) céljára épült csővezetékek fenntartásának munkafázisai [5, 11] általában a következők: észlelés, felkutatás, előkészítés (a hiba helyének pontos körülhatárolása, a hibás vagy a tisztítandó csőszakasz kiiktatása, feltárása, ürítése), javítás, helyreállítás, nyomáspróba. 2.211. Csővezeíék hibáinak észlelése és a hiba helyének felkutatása A csővezeték hibáinak észlelése, felkutatása, a hibákra jellemző tünetek megfigyelése alapján történik. A víz kiszivárgására, elfolyására jellemző a csővezetéken kívül, ill. a térszínen megjelenő víz, a kiszivárgáskor keletkezett zörej, a nyomásviszonyok megváltozása, a vízszállítás megnövekedése. A lerakódásokra, dugulásokra szintén a nyomásviszonyok megváltozásából, ill. a csökkenő vízszállításból következtethetünk. A nagyobb vízveszteséget okozó meghibásodásokra (csőtörés, tömítéslazulás stb.) elsősorban a térszínen megjelenő víz hívja fel a figyelmünket. Nagyobb méretű csővezeték hibája (törése) következtében a csőből kiáramló víz igen rövid idő alatt hatalmas kimosásokat okoz, az útburkolat beroskad, sőt a hiba a közeli épületeket is veszélyeztetheti. A hibának e nyílt megjelenése észlelés szempontjából különös gondot nem okoz, erről többnyire bejelentés útján értesül a szolgáltató. Több gondot okoz a tömör burkolatok alatt, törmelékes feltöltésekben, repedezett sziklák felett vagy kisebb csővezetéken előforduló vízelfolyás, ahol a víz a térszín alatt elszivárog és a hiba nem idéz elő olyan egyértelmű jelenséget, mint az előbbi esetben. E rejtett vízelfolyások következtében a földben kiüregelődések képződnek, amelyeknek káros hatása (útberoskadás, épületrepedés) csak később, jóval a hiba bekövetkezte után jelentkezik. A rejtett vízelfolyás műszerekkel azonban keletkezése pillanatától észlelhető. A műszerek működésének alapelve, hogy a hiba helyén kiszivárgó víz okozta hangot, zörejt a csőhöz érintett érzékelőn keresztül felerősítve az emberi fül számára hallhatóvá teszi. E zaj annál erősebb, minél közelebb vagyunk a szivárgás helyéhez. A legegyszerűbb észlelőberendezés a lehallgatócső; egy 1,0—1,5 m hosszú, vékony falú sárgaréz cső végére szerelt membránbetétes fülhallgató. Szabad végét a vizsgált cső vagy szerelvény felületéhez, a hallgatót pedig fülünkhöz szorítva, az észlelt zörejből vonjuk le a következtetésünket. Ugyanezen az alapon működnek a különböző villamos lehallgatók és csőkeresők. A lehallgatóberendezéseket főként az éjjeli órákban célszerű használni, amikor a legkevesebb az idegen zavaró zörej. Az észlelt zörejek alapján a hibát körülhatárolják. Ezután kerül sor a hiba helyének pontosabb meghatározására. 682
