Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

IX. Vízépítési betonmunkák

IX.8-22. ábra. Beágyazás (2a) hatása a cső teherbírására

ható. A cső beágyazásának mértékével (2a) a csőfal teherbírása a IX.8-22. ábra szerint nő, ezért szükséges ennek az építési módszernek mielőbbi hazai bevezetése.

ÍS.'.I. A csövek fektetése (ÉKSZ Vili. k. 9 mn.)

A földbe fektetett csővezeték nyugodt fekvése és teherbíró képességének fokozása érdekében elengedhetetlen, hogy a cső teljes hosszában természetes állapotú talajon feküdjék.

Az, esetleges túlásásokat talajjal vissza!ölteni, kiigazítani nem szabad. Köves vagy egyenetlen árokfeneket homokkal, soványbetonnal (talajbetonnal) kell kiigazítani. A cső teljes felfekvését ellenőrizni kell.

Minden ponton, ahová előreláthatóan csőkötés kerül, a fenéken ún. fejgödröt kell készíteni (1X.8-23. ábra).

Makroporózus talajon (pl. lösz) a csövek vízzáróságára fokozott gondot kell fordítani. Ilyen talajokban a vezetéket az építményektől az előírt távolságon belül fektetni nem szabad. Ha az épület megközelítése elkerülhetetlen, akkor a vezetéket vízzáró védőcsőbe vagy védőcsatornába kell helyezni.

25*

387