Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VIII. Víztelenítés

talajVizszint VI11.1-6. ábra. Nyíltvíztartás víztelenítőárkokkal lajban az árkokat 0,5—1,00 m mélyen ássuk ki, hogy leszí- vási hatásuk folytán az árkok közötti terület felszíne szára­zon maradjon. A szívózsom- pot és az első vízösszegyűjtő árokrendszert akkor építjük ki, amikor a földkiemeléssel a talajvizet elértük. Ezután összhangba kell hozni a to­vábbi földmunkát a víztelení­téssel. A földet a munkagödör­ből vagy munkaárokból közelítően vízszintes rétegekben termeljük ki. Az első réte­get a kiépített vízgyűjtő árokhálózat védelme mellett emeljük ki, nagyjából az árokfenék mélységéig. Azután a gyűjtőárkokat lemélyítjük vagy újakat ásunk és folytatjuk a következő földréteg kitermelését. Ezt addig ismételjük, amíg a munka­gödör végleges fenékszintjét elérjük. Ha a végleges fenékszinten kiépített árkok egy része az építendő műtárgy alá kerül, az alapbeton lehelyezése előtt ezeket az árokszakaszokat durva kaviccsal vagy zúzott kővel kitöltjük és kátránypapírral leterítjük, majd 5—6 m-ként 2"-os átmérőjű csodarabokat állítunk be, hogy víz­telenítés után az árkokat cementhabarccsal injektálhassuk és ezzel a műtárgy alatti koncentráltabb szivárgásnak elejét vegyük. A nyíltvíztartás néhány elrendezését a VII 1.1-5—7. ábrákon mutatjuk be. Nagy kiterjedésű munkagödrök esetében, ha a földkiemelést földmunkagépekkel végezzük, egyszerű és gyors megoldás, hogy a talajvízszint fölött olyan magassá­164

Next

/
Oldalképek
Tartalom