Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
nevezzük. A konzisztenciahatárok összefüggésben vannak a talajszemcsék nagyságával, alakjával, valamint ásványi és kémiai összetételével is, így jellemzők a vizsgált talajra, lehetőséget adnak a talajok osztályozására, és a természetes víztartalommal együtt állapotuk (konzisztenciájuk) megítélésére. A konzisztenciahatárok és a belőlük levezethető talajfizikai jellemzők a következők: Folyási határ, u>L: Az a víztartalom, amelynél a szabványos előírásoknak megfelelő Casagrande-készülék csészéjébe kent mintában kihúzott barázda 25 ütés hatására 10 mm hosszban folyik össze. Sodrási (plasztikus) határ, wp: Az a víztartalom, amelynél a talajból kisodort 3 mm vastag szálak éppen töredezni kezdenek. Plasztikus index, Jp: A folyási és sodrási határ különbsége. Ip = wL — wp. Konzisztenciaindex, Ic: A kötött talaj állapotára, átázottságára utaló viszonyszám. ahol wn a vizsgált talaj víztartalma. Zsugorodási határ, ws: A térfogat-állandóságig szárított talajminta hézagaival azonos térfogatú víz súlyának és a szilárd anyag súlyának hányadosa. Szervesanyag-tartalom, Iom: A talajban levő szerves alkotók súlyának és a talaj szárazsúlyának viszonyszáma. Földmunkák kivitelezésénél fontos szerepe van a talajok tömöríthetőségével kapcsolatos következő jellemzőknek is: Legnagyobb száraz térfogatsúly, ydt max: Az MSZ 14045/11. lap szerinti „módosított” Proctor-készülékkel és módszerrel a legkedvezőbb tömörítési víztartalommal (wopi) előállítható legtömörebb állapot. Tömörségi fok, Try: A földmunkából kivett minták száraz térfogatsúlyának (ys) és a legnagyobb száraz térfogatsúlynak a hányadosa. A talajfizikai vizsgálatoknál alkalmazott legfontosabb fogalmakat, jelöléseket és mértékegységeket a VI.1-1. táblázat tartalmazza. A talajfizikai jellemzőket a termett talajból vagy a földműből kivett, különböző jellegű mintákon vizsgáljuk. Zavartalan az a minta, amely a vizsgálat időpontjáig megőrzi eredeti szerkezetét, víztartalmát és egyéb tulajdonságait. Részben zavart vagy víztartalmi mintának nevezzük azt a mintát, amely a vizsgálat időpontjáig megőrizte eredeti víztartalmát, de egyéb tulajdonságai részben megváltoztak. Zavart az a minta, amely a vizsgálat időpontjáig sem eredeti szerkezetét, sem víztartalmát nem őrizte meg. Zavartnak kell tekinteni azt a mintát is, amely a mintavétel után megfagyott. Az előzőekben meghatározott talajfizikai jellemzők közül többnyire zavartalan mintákon határozzuk meg a térfogatsúlyt, hézagtényezőt, hézagtérfogatot és a telítettséget. Ugyanezek a jellemzők azonban meghatározhatók részben zavart mintákon is, ha azok eredeti térfogatát ismerjük, ill. valamilyen közvetett módszer segítségével külön meghatározzuk. Részben zavart minták szükségesek a víztartalom, a konzisztenciahatárok és a legnagyobb száraz térfogatsúly meghatározásához. Ennek megfelelően a mintákat úgy kell tárolni és kezelni, ill. a vizsgálatot elvégezni, hogy tömegüknek, térfogatuknak és víztartalmuknak meghatározásáig ne adhassanak le és ne vehessenek fel vizet. Zavart mintákon is vizsgálható azonban a szervesanyag-tartalom és a szemcsés talajok szemeloszlása, valamint legnagyobb száraz térfogatsúlya. 11
