Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
A vízi növényzet is igen jelentősen csökkenti a csatorna vízvezető képességét. A vízi növényzetet a csatornahálózatban évente legalább kétszer kell kaszálni. Ha egy évben elmarad a gaztalanítás, a vízi növényzettel telt csatorna emésztőképessége 80%-kal csökkenhet. Ennek hatása természetesen évről évre fokozódik. Jelentős feladat az említett fenntartási területen a gépesítés fejlesztése és fokozása. A fenntartási munkák között ki kell emelni a főcsatorna torkolati zsilipjének és szivattyútelepének fenntartását. A torkolati zsilip rendszerint az árvédelmi gátban van. Ezért az esetleges alámosást figyelemmel kell kísérni. Az elzárószerkezeteket jó karban kell tartani. Hasonlóan ellenőrizni kell a szivattyútelepeket. A szivattyúkat és a hajtógépeket minden tavaszi üzemi időszak után alaposan át kell vizsgálni. Közvetlen kapcsolódnak a fenntartási munkákhoz a belvízrendszer kisebb mértékű korszerűsítési munkái. Ilyen feladatok a következők: a levezetőrendszer fejlesztése, főleg a jobb levezetési összhang biztosítása az egész rendszeren belül (a legkisebb üzemi elemektől a főcsatornákig), a lefolyástalan mély területek bekapcsolása, újabb összekötő csatornák létesítése, a szivattyútelepek korszerűsítése; a vízvisszatartó rendszer javítása (legelőgátolások kiterjesztése, a visszatartott víz hasznosítási lehetőségeinek feltárása stb.); a levezető- és a tározórendszer közötti kapcsolatot biztosító műtárgyak korszerűsítése, a műtárgyak számának növelése (pl. tiltok és zsilipek építése, tiltós műtárgyak létesítése a mezőgazdasági üzemen belül, a csatornákat tehermentesítő vízkieresztő műtárgyak építése stb.). Belvízvédekezés A belvízvédekezés tulajdonképpen a belvízrendszer üzemeltetését jelenti. A védelmi munkák a védekezés előtti teendőkből, a tényleges védekezésből és a védekezés utáni intézkedésekből tevődnek össze. A védekezés előtti teendők lényegükben a védelmi művek felülvizsgálatából, fenntartásából, kezeléséből, valamint a védelmi munkákra való felkészülésből állnak (üzemanyag biztosítása, vízvédelmi szertárak felszerelésének rendbehozása és kiegészítése stb.). A vizek elleni tényleges védekezés feladata a vízveszély elhárítása, illetőleg leküzdése. A tényleges védekezés a felszíni vizek megjelenésétől a káros vizek eltávolításának befejezéséig tart. A védekezési teendők részleteikben a következők: a fölösleges vizek elvezetése, a csatornák kezelése és a szivattyúk üzemben tartása; a vizek fokozott visszatartása, tározása az arra kijelölt helyeken; a csatornák kiöntésének megelőzése, és a területeket elöntő vizek elleni védekezés a tározásra ki nem jelölt helyeken, továbbá az elhabolás elleni védekezés az övgátakon, a tározók és a csatornák töltésein. A vizek levonulása utáni munkák a rongálódások helyreállításából, az elhasznált anyagok pótlásából, a szivattyútelepek előírt tartalék üzemanyagának kiegészítéséből, a szivattyúk és a hajtógépek hibáinak kijavításából, a védekezés során tett megfigyelések műszaki értékeléséből és a jellegzetes vízszintek rögzítéséből állnak. A belvízvédekezés mértékét és jellegét egy-két példán mutatjuk be. 88
