Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
A. duzzasztómű helyének kiválasztásakor igen sok szempontot kell mérlegelni. Egyik fontos szempont a megfelelő beillesztés a folyószakaszba. Biztosítani kell a változó vízhozamok, a jég és hordalék megfelelő levezetését, az alapozási szempontból kedvező altalajú folyószakasz kiválasztását. Ezenfelül az építés módja is hatással van a duzzasztómű elhelyezésére. A duzzasztott folyószakasz kérdései A duzzasztás rendszerint hosszú folyószakaszokat érint, különösen a folyók alsó, kis esésű szakaszán. Ha a duzzasztás a környező terület térszintje alatt marad, úgy a hatás a duzzasztott bogé mentén, a szomszédos területeken nem jelentős. Térszínt feletti duzzasztás esetén igen fontos a duzzasztott folyószakasz mentén a duzzasztás káros hatásai ellen szükséges védőintézkedések megtétele: szorító-, vezetőtöltések építését, meglevő töltések megerősítését, áteresztő altalajok esetén a magasra duzzasztott víz következtében előálló szivárgás csökkentését, szivárgó- és lecsapolócsatornák és szivattyútelepek önítését., 2.3622. Duzzasztómű Duzzasztás, duzzasztási szint A duzzasztómű az igényekhez illeszkedően időszakos vagy állandó duzzasztású lehet. Időszakos duzzasztást elsősorban mezőgazdasági célú hasznosítás esetén terveznek. Ilyen üzemű pl. a Békésszentandrási Duzzasztómű, amelynél csak a nyári növénytermelési időszakban van duzzasztás, mivel ez a mű elsősorban öntözővízkivételre és víztározásra szolgál. Olyan esetekben, amikor a mezőgazdasági hasznosításon kívül más igény is van (pl. energiatermelés, hajózás, ipari vízkivétel stb.) akkor a duzzasztás állandó. A duzzasztási szint általában kisebb határokon belül állandó. Nagyobb folyami vízlépcsőnél kisebb, 0,5—1 m duzzasztási szint-változás szükséges esetleges napi energiatermelési csúcs érdekében. Víztározás esetén, mint pl. a Kiskörei Vízlépcsőnél, már nagyobb duzzasztási szintváltozást terveznek. Itt a max. vízszint-ingado- zás 3,2 m. Ebben a különleges esetben az öntözési és víztározási idényen kívül alacsonyabb a duzzasztási szint és a vizet a tavaszi árvizek levonulása után, magasra emelt duzzasztási szint mellett tározzák. A duzzasztási szint magasságát az előzőekben kifejtettek szerint az igények alapján állapítják meg. Magassága általában ritkán haladja meg a természetes árvizek szintjét. Ennek oka főleg az, hogy az árvízszintnél magasabb duzzasztás egyrészt igen nagy járulékos védőintézkedéseket tenne szükségessé a böge mentén, másrészt pedig alapvetően megváltoztatja a folyó vízjárási, jég- és hordaléklevonulási viszonyait. Különlegesen a nagy hordaléktöménységű vizet szállító folyómedrek fel- iszaposodása magas duzzasztás mellett olyan nagymérvű lehet, hogy 1—2 évtizeden belül a meder feltöltődik és a duzzasztómű nem tudja ellátni feladatát. Ezért az ilyen folyókon célszerű olyan megoldást alkalmazni, amelynél a legnagyobb hordalék töménységű árvizek lehetőleg duzzasztás nélkül, eredeti sebességükkel lefolyva, tovább szállítják a felülről érkező hordalékokat. A duzzasztás fix vagy mozgó gátszerkezettel valósítható meg. Folyami duzzasztóművekben ritka a fix gát, leginkább a folyók legfelső sziklás vagy szilárd medrű szakaszán építenek ilyet. A leggyakoribb a mozgógátas szerkezet, amely széles tartományban teszi lehetővé a vizek káros duzzasztás nélküli levezetését, különösen a szélsőséges vízjárású folyókon. 4 Vízépítés I. kötet 49
