Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
2.351. Az árvédelmi töltések vonalozása Nem elég megkövetelni, hogy a hullámterek kellő szélessége mellett a töltések meggátolják az árvizek szétterülését, fontos, hogy a töltések azokat kellően vezessék, irányítsák. Törekedni kell tehát itt is annak a nagyon fontos folyószabályozási elvnek betartására, hogy a kis-, közép- és nagyvizek sodorvonalai lehetőleg egybeessenek, de legalábbis ne nagyon térjenek el egymástól. A töltésektől meg kell kívánnunk, hogy vonalozásuk folytonos legyen, tehát ne legyenek rajtuk hirtelen törések, ne okozzák a hullámtér kiszélesedését vagy beszűkülését, ami örvényléseket, mellékáramlásokat idézhetne elő, és ezzel a víz sima lefolyását akadályozná, másrészt a töltések legyenek közel párhuzamosak a középvízi meder partjával, mert csak így érhető el, hogy a nagyvízi sodorvonal ne nagyon térjen el a középvízitől. 2.352. A hullámterek rendezése Mint láttuk ahhoz, hogy a hullámterek a rájuk eső vízhozamrészt akadálytalanul le tudják vezetni, fontos követelmény, hogy keresztszelvényük kellő méretű legyen és rajtuk semmiféle akadály ne csökkentse a lefolyás sebességét és ne korlátozza a nagyvízi keresztszelvény területét. A legfőbb lefolyási akadályt a hullámtéri növényzet okozza. A fák, erdők, bokrok és különösen az aljnövényzet csökkentik a lefolyási keresztszelvényt és igen nagy mértékben növelik az érdességi tényezőt, és ezzel csökkentik a lefolyási sebességet. A sebességcsökkenés folytán pedig nemcsak nagyobb keresztszelvényre van szükség (ami vízszint-emelkedésben nyilvánul meg), hanem a lebegtetett hordalék is nagyobb mértékben rakódik le, tehát a hullámtér szintje emelkedik, és ezáltal is kisebbedik a hullámtér lefolyási keresztszelvénye. Csökkentik a lefolyási keresztszelvényt a hullámtéri építmények, az út- és vasúti töltések, ha a hullámteret átszelik. A terepszint emelkedése a lebegtetett hordalék lerakódása miatt látszólag jelentéktelen, de ha meggondoljuk, hogy az évente 1—2 mm-t, sőt sok esetben 1—2 cm-t is kitesz, akkor megérthetjük, hogy vannak hullámterek, amelyek terepszintje nemcsak dm, de sok esetben méterrendű méretekkel túlhaladja a szomszédos árterületek szintjét. Ha tehát azt akarjuk, hogy a nagyvízi meder a legnagyobb árvízhozamokat is zavartalanul levezesse, akkor a töltések kiépítésével egyidejűleg a hullámtérről, de legalábbis a „szabadon hagyandó sávról” el kell távolítani a növényzetet, különösen a bokrokat és az aljnövényzetet, de a hullámtéri építményeket, főleg a kereszt- irányú töltéseket is. Mivel pedig a magára hagyott területeken a növényzet hamar gyökeret ver, és a hullámtereken buján fejlődik, nem elegendő a növényzetet egyszer eltávolítani, hanem annak rendszeres irtását a fenntartási munkák fontos tényezői közé kell sorolni. Megtűrni csak a töltések előtti füzeseket és a lombos erdősávot lehet, amelyek a töltéseket a hullámverés ellen védik. A hullámterek rendezése, sajnos, mindig eléggé elhanyagolt ágazata volt a folyószabályozásnak. Főcélnak mindig a hajózás érdekében végzett munkákat, helyenként pedig a jégelvonulás akadályainak elhárítását tekintették, holott nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a hullámterek rendezése és karbantartása ármentesítés tekintetében legalább olyan fontos, mint az árvédelmi töltések ellenálló képességének biztosítása és fokozása. 46
