Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
V. Vízi építkezések gépesítése
A rakodók két típusa, a serleges és a marófejes rakodógép ismert ma általában a vízépítésben, elterjedőben vannak az ún. egykanalas rakodók is. Ezeket a többcélú földmunkagépek között ismertettük. A serleges rakodó lánctalpas vagy gumikerekes futóműre épített vedersorból áll. A vedersor úgy mozog, hogy a serlegek a géptől elfelé haladva töltődnek meg. A töltést elősegíti, hogy a motollatengely két végén terelőlapok is vannak. A meg- telt serlegek a merítéklétrán felfelé haladnak, elérik a felső meghajtott motollát. E körül átfordulva tartalmukat a beépített szállítószalagra vagy surrantóra ürítik, amelyen keresztül jut el az anyag a szállítóeszközbe. Á surrantó vagy a szállító- szalag függőleges tengelye körül 180°-ig elfordítható. A gép önjáró. Hajtása robbanómotorral, Disel-elektromosan vagy esetleg hálózati árammal lehetséges. Lánctalpas serleges rakodó a szovjet T— 61 típusú, amely 40 LE-s teljesítménye 100 m3/h. Az NDK gyártmányú BST—60 típusú gép Diesel-elektromos, teljesítménye 60 m3/h. Ez utóbbin a vedersor vízszintes síkban 170°-ig forgatható tehát nincs szükség terelőlemezekre. A marófejes rakodó lánctalpas futóműre épített berendezés, amelynek munkavégző szerszáma a marófej. A marófej a forgó felső vázból kinyúló csőtartó végén helyezkedik el. A marófej tengelye a cső alakú tartó tengelyével egybeesik. A rajta elhe- iyezett különleges alakú serlegek forgás közben felszedik az anyagot és a csőváz lelso részén levő szalagra ürítik, és ez juttatja el a szállítóeszközbe. A csőtartó és \ e e együtt a marófej és a szalag függőleges, valamint vízszintes síkban is mozgatható. A gép önjáró, Diesel-elektromos, NDK gyártmány. Típusa 23—D4. Teljesítménye 90—100 m3/h. 432 V.3-1. ábra. Önrakodó dömper
