Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
huzannnűvek építésére a homorú oldalon sincs szükség, csupán a sarkantyúkat kell a domború oldalon és esetleg az átmeneti szakaszok mindkét oldalán megépíteni. A kisvízszabályozás keretében a keresztszelvény az átmeneti szakaszon szimmetrikus, a tetőpontnál nyomott parabola, de kezdetben mind a szimmetrikus, mind az aszimmetrikus parabola magasságát — a vízmélységet a szabályozási kisvízszint alatt — állandónak vették [a Felső-Duna esetében 3 m-nek (1.2-4. ábra _)]. A szabályozási kisvízszint a folyóra vagy annak valamely szakaszára megállapított az az alacsony vízállás, amelynél még biztosítani kívánjuk a hajók teljes merüléssel való közlekedésének lehetőségét. Ezért a szabályozási kisvízszint hajózási kisvíz- szintnek is nevezik. Egyes folyókon, amelyeknél a szabályozás legfontosabb célja nem éppen a hajózás, az egy bizonyos időben észlelt legalacsonyabb vízállást rögzítették, és azt fogadták el a szabályozás alapjául, mint pl. a Tisza esetében. A szabályozási kisvízszint nem állapítják meg minden folyóra egységes elvek szerint. A Dunára vonatkozólag az első világháború után a Nemzetközi Duna-bizottság (Commission Internationale du Danube) állpaított meg az egyes főbb dunai vízmércékre hajózási kisvízszint, amelyet ezért CID-vízszinnek neveztek. De ezt a CID-vízszint is — éppen a mederváltozásokra való tekintettel -— időnként módosítani kellett. Jelenleg a Dunára vonatkozólag a dunabizottsági kisvízszín (DB) van érvényben. Ez megfelel az egyes főbb dunai vízmércéken az 1924—1963 évek közötti tartóssági görbén a 94%-os vízállásnak, és ez a magyar dunaszakaszon megfelel az 1100 m3/s-os vízszállításnak. De a mederváltozásokra tekintettel — a meghatározás megtartása mellett — az egyes főbb vízmércékre ezt is 10 évenként újból felül kell vizsgálni. 41 1.2-4. ábra. Kisvízi meder keresztszelvénye
